Az isteni Gyermek

|

Péntek Imre verse

Nem várom, mégis jön,

mégis jön az ünnep,

öröme világol,

ahogy rám köszönnek.

Betlehem, Betlehem

te kis arám város,

mégis neked van közöd

az éltető csodához.

Rugódozik vígan

a kisdednek talpa

megcsodálja ezt az

istállónyi marha.

Mária, kismama

otthonosan fárad,

a jászolban helyez

néhány virágszálat.

József is komoly lett,

önkéntelen tesz-vesz.

Pedig tán szólhatna

a gyülekezethez.

Gyűlnek a csodához,

kedves pásztornépek,

legelső tanúi

az égi reménynek.

S fönt remeg, virrasztva

az üstökös csillag,

a Megváltóról

egyetemes hírt ad.

Leesett szemükről

a feketítő hályog,

megérkeztek bölcsen

a három királyok.

Ajándékuk arany,

tömjén és dús mirha,

két kézükkel mérték,

ki-ki ahogy bírta.

Megszületett végre

az Isteni Gyermek,

hajoljatok előtte

földi fejedelmek.

CÍMKÉK: