Kisvárdai emléktúra a holokauszt áldozatainak emlékére
Kisvárda a második világháborúban kiemelt helyszíne volt a gettósítás időszakának. Rengeteg áldozatot hurcoltak a város közepén elhelyezkedő gettóba, a holokauszt tragédiájában több ezer ártatlan ember vesztette életét.
A felújított zsinagóga Kivárdán
A kisvárdai gettó a Horthy Miklós (ma Mártírok útja) út baloldalán kezdődött, s kiterjedt egészen a Deák Ferenc és a Petőfi utcára, a Mátyás király út baloldalára, valamint a Szent László utca egyes részeire is. Ez a községrész volt korábban is a helybeli zsidóság élettere. A vidékről is Kisvárdára hurcolt zsidókkal együtt közel hétezer főt zsúfoltak be ebbe a viszonylag kis városrészbe. Az úttestek és településrészek korláttal voltak lezárva. A zsidók közül választott, fehér karszalagot viselő kápók, azaz „segédrendőrök” vigyázták, hogy ne lépjen be senki engedély nélkül a gettó területére.
1944. május 29-én és 31-én történt meg a gettó felszámolása, az otthontalanság traumája miatt ekkor sokan önkezükkel vetettek véget életüknek, míg páran elbújtak a rendőrök elő. A zsidókat Schwarz fakereskedő udvarába terelték, mivel a vasúti sínek egészen az ő raktáráig vezettek. Ezen az útvonalon hajtották a zsidóságot a bevagonírozás helyére. Az udvarban már bent álltak a vagonok, mindegyik előtt egy gépfegyveres tábori csendőrrel. A szerelvények Kassán keresztül egészen Auschwitz-Birkenauig futottak. A kassai vasútállomáson németek vették át a vonatokat. 1948-ban a hitközség kérelmére a Horthy Miklós utcát átnevezték Mártírok útjára, ezzel tisztelegve a holokauszt ártatlan áldozatai előtt.
A felszabadítás után sajnos csak nagyon kevesen térhettek haza egykori családi otthonukba, de voltak, akiknek az egész életüket a nulláról kellett újraépíteni. A borzalmak traumáival sebzetten, család, lakás és anyagi biztonság nélkül kellett beilleszkedni egy átalakult táradalomba. Ez várta azokat a zsidókat, akik túlélték a koncentrációs tábor pokoli körülményeit.
A háború után, 1945-től kezdődően máig több film is készül a holokausztról. Amivel nemcsak a tragédia történelmi jelentőségét akarják kommunikálni, hanem egyfajta visszaemlékezésként és tiszteletadásként is a népirtás ártatlan áldozatainak emlékére. A mozgóképes kommunikáció mellett nagyon fontos az is, hogy már az oktatásban is megjelenjen a holokauszt megismertetése a gyerekekkel. Erre a célra hozott létre színes és informatív túrát a Zachor Alapítvány. Civil oktatási szervezetként az a céljuk, hogy programjaikkal és oktatási anyagaikkal valamint pedagógiai megközelítésükkel felhívják a figyelmet az olyan veszélyes jelenségekre, mint a rasszizmus, az antiszemitizmus és az előítéletesség, amelyek tömeges diszkriminációhoz és népirtásokhoz vezettek a XX. században.
Az alapítvány megalkotói ahhoz szeretnének hozzájárulni, hogy a felnövekvő nemzedékek érzékenyebbek és nyitottabbak legyenek mások elfogadására, legyen szó bármilyen megkülönböztetésről. A személyes élettörténetekre épített tananyagokkal, programokkal és módszertani továbbképzésekkel kívánnak segítséget nyújtani a holokausztról és más genocídiumokról, valamint a mindennapokban tapasztalható előítéletességről és kirekesztésről szóló iskolai oktatáshoz. Programjuk az emlékezet és a múlt megértésének fontosságát hangsúlyozza a társadalmi traumák feldolgozásában.
A tevékenységük célja elsősorban az, hogy tanárok, diákok, de természetesen nemcsak ők, hanem minden érdeklődő együttérzéssel tekint(hes)sen a XX. század drámai eseményeire és azok következményeire. Majd ez alapján a mindennapjaikban együttérző, aktív és felelős állampolgárokként döntsenek és cselekedjenek.
Az alapítvány segítségével Kisvárdán olyan felelős oktatás indult el a témában, ami irigylésre méltó a legtöbb vidéki iskola számára. A holokausztot feldolgozó túra során a gyerekek a zsinagóga, a botlatókő, a gettó, a deportálás és a zsidó ünnepek jelentése mellett azt is megtanulják, hogy a gyűlölködés és más emberek nemzetiségként való kirekesztése milyen súlyos következményekkel járhat. A séta során a túrázók segítségére van egy tablet, amellyel minden állomáson meghallgathatják egy holokauszt-túlélő vallomását. Természetesen ez nem csak a diákoknak szól, hiszen a séta alatt hallható történetek, amelyeken keresztül megelevenedik a múlt, kortól és nemtől függetlenül mindenkit ugyanúgy megérintenek.
A koncentrációs tábor túlélői őszintén és meghatóan vallanak arról a reményvesztett időszakról, amit csak csoda folytán lehetett túlélni. Minden interjú egy-egy hősies életet mutat be, mesél a háború előtti zsidóságról,a kétségbeesésről, a reményvesztett sötét napokról, majd a szabadság pillanatairól is.
A kisvárdai zsidóság története
Kisvárdát a 19. század második felében gazdasági, társadalmi, kulturális fellendülés jellemezte, a század közepén a lakosság megközelítette a 3200 főt, a századfordulón pedig már több mint a duplájára, azaz 8357 főre emelkedett a város lakosságának száma. A népesség növekedéséhez hozzájárult a zsidóság betelepülése, számuk 1848-ban 725 fő volt, majd 1900-ban ez a szám 2614 főre emelkedett, vagyis az összlakosság 23-32%-át a zsidó lakosság tette ki.
Középen: Czomba Magdolna
A város lakosságának jelentős része iparból, kereskedelemből és pénzügyekből élt. A zsidóság bevándorlásának elsősorban az volt az oka, hogy Magyarországon toleránsabbak voltak velük szemben, mint más országokban. A dualizmus korában elfogadták a zsidóság vallási és politikai emancipációját, így Magyarországon a zsidóság betöltötte azt a hiányzó gazdasági szektort, amit a keresztény lakosság nem művelt. A zsidó városi lakosság egy része alkalmazkodott a többségi társadalomhoz, de nem asszimilálódott. A zsidóság vallásilag akkor sem volt egységes, az 1868-69-s zsidó kongresszus után három markáns irányzatot lehetett megkülönböztetni.
A neológ hitközségek jelentősen megreformálták és megújították a vallási gyakorlatot, hiszen ők már a templomokban orgonát használtak, a prédikáció nyelve is magyar lett, és az öltözködési szokásaikban sem a zsidó lakossághoz hasonultak, ezzel együtt a szigorú kóser étkezési szabályokat is sokkal lazábban kezelték. A neológok soraiból kerültek ki a modernizáció, a polgárosodás és a magyar politikai és kulturális nemzetbe való beilleszkedés leglelkesebb hívei.
Az ortodox vallási közösségek mereven ragaszkodtak az ősi templomi gyakorlathoz és a hagyományos zsidó életformához, a szigorú öltözködési és étkezési szabályokhoz.
A status quo ante irányzatot alkották mindazok, akik szervezetileg sem a neológiához, sem az ortodoxiához nem csatlakoztak.
A zsidóság léte és története mindig megosztó volt az adott kor emberének. A holokausztra és az azt körülvevő antiszemita gyűlöletre való visszaemlékezés minden időben kiemelt fontosságú kell, hogy legyen mindenki számára.
