Várkert Irodalom
Az a téma is felvetődött, hogy vajon mi vitte rá az alkotókat, hogy a magyar drámairodalom legtöbbet feldolgozott, kanonizált művéhez hozzányúljanak.
Huszti Péter, Juhász Anna, Szinetár Miklós és Jankovics Marcell
Az 1984-ben, a Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére megszületett, A magyar dráma napja elnevezésű ünnep célja nem csupán a színházművészet, de a magyar drámairodalom népszerűsítése is. Az idei év kiváló kettős jubileumi alkalmat biztosított Madách Imre Az ember tragédiája című művének elemzésére és értékeinek újbóli felelevenítésére. A szerző százkilencvenöt éve született, a művet pedig százharmincöt éve mutatták be először a Nemzeti Színházban, akkor Paulay Ede rendezésében. A szerző már nem érhette meg ezt az alkalmat, művében azonban örök értékeket hagyományozott az utókorra.
Juhász Anna irodalmár, az est háziasszonya ezt az emberiségkölteményként is emlegetett drámát választotta a Várkert Irodalom szeptember huszadiki eseményének témájaként, és olyan remek beszélgetőtársakat hívott az alkalomra, akiknek pályáját jelentősen meghatározta Madách legjelentősebb drámája. Jankovics Marcell rajzfilmrendező, író, Szinetár Miklós színház-, opera-, tévé és filmrendező valamint Huszti Péter színművész lelkesen és elkötelezetten beszéltek a műhöz fűződő kapcsolatukról a zsúfolásig megtelt, körülbelül hétszáz fő befogadására alkalmas helyszínen, a Várkert Bazárban. Jankovics Marcell animációs filmet készített a drámából, Szinetár Miklós pedig 1963-ban tévéfilmet, majd 1976-ban színdarabot rendezett. Huszti Péter több szálon is kötődik hozzá, több szerepet is eljátszott benne, Ádámot, Lucifert és az Úr szerepét is alakította. Ezenkívül Madách-díjjal jutalmazták, és sokáig volt a Madách Színház tagja.
Juhász Anna azon kérdésére, hogy a beszélgetőtársaknak mi jut eszükbe a dráma szóról, Jankovics Marcell úgy válaszolt, hogy a dráma az a valami, amit meg kell csinálni. Ez annyit tesz, hogy teljes terjedelmében a néző számára nem kezelhető, hiszen öt és fél óra lenne a teljes verzió időtartama. Ezért húzni, rövidíteni kell. Szinetár Miklós számára a dráma élmény, feszült figyelem a színpadi történésekre, kapcsolat a nézőtér és a színpad között. Az ember tragédiája remekmű, ezért a fő szándéka az volt, hogy az értelme eljusson a nézőhöz, jól át tudja adni a mondanivalót. Olyan fantasztikus gondolatokkal van átszőve a darab, amelyek nagyon komoly élményt tudnak nyújtani a nézőknek. Huszti Péter számára nem kevesebbet, mint az életet jelenti Madách műve. Remekműnek tartja, amellyel különböző életszakaszaiban találkozott, de még a mai napig is tartogat újat, megismerni valót a számára. Amikor játszotta a szerepeket, minden este rádöbbent egy-egy mondat értelmére, mondanivalójára vagy valamilyen új összefüggésre, és ez maradandó élményeket adott a számára.
Fotók: varkertbazar.hu
Az a téma is felvetődött, hogy vajon mi vitte rá az alkotókat, hogy a magyar drámairodalom legtöbbet feldolgozott, már kanonizált művéhez hozzányúljanak. Szinetár Miklósnak két indíttatása is volt. Hitt abban, hogy azon nézők számára, akiknek valamilyen oknál fogva nincs lehetőségük színházba járni, a televízió kultúraközvetítő eszköz lehet. Szerette volna eljuttatni a magyar kultúra örökbecsű értékeit a nézőkhöz. A másik indíttatás magához a műhöz kapcsolódik, és a megelőző, kissé veretesnek tűnt feldolgozásokból indult ki. Értelmesen szerette volna megszólaltatni a művet. Jankovics Marcellt Ádám küzdelme inspirálta, mely annyira igaz, hogy bemutatásra mindenképp érdemes. Az animáció nagy előnye, hogy látványban sokkal többet tud mutatni a filmnél vagy a színháznál. Kivételes lehetőség, hogy képes a szöveg megmutatására. Ezen túl, az animáció képes kortalan művet létrehozni, mert túl tud lépni azon a koron, amelyben készült. Ezt Szinetár Miklós is megerősítette, aki szerint Jankovics Marcell műve a magyar kultúra alapfilmje. A színpadon viszont a szöveggel kell operálni, erre kell építeni a darabot. Huszti Péter ennek kapcsán a fiatal színész megilletődöttségéről mesélt, amely a próbák közben, a színészóriások körében fogta el, akik nagyon figyeltek rá, mint fiatal színészre, aki megkapta Ádám szerepét.
Az animációs feldolgozással kapcsolatosan megtudhattuk, hogy nagyon sokáig készült. Több évtizedig tartott a folyamat, így érdekes kérdésként merült fel, hogy vajon az elkészítés kronológiai sorrendben haladt-e a jelenetekkel és hogyan változott időközben a stáb. Jankovics Marcell elmondta, hogy az anyagi háttér megteremtése miatt húzódott ilyen sokáig az elkészítése. A tényleges munka hat évet vett igénybe. A mű rövidebb színeivel kezdték, ezek voltak az egyszerűbbek, majd a madáchi fantáziát tükröző hosszabb, bonyolultabb részek következtek. Kis létszámú stáb működött közre a film elkészítésében, amely többször is változott az idők során. Változott a színészek hangja, és a technika is, ehhez alkalmazkodniuk kellett az alkotóknak. Végül elkészült a film- és a digitális változat is, de csak a digitális változat fut.
Azzal kapcsolatosan, hogy hogyan kell hozzányúlni a rövidítéshez úgy, hogy ne vesszen el a lényeg, Szinetár Miklós elmondta, hogy a színház lényege az itt és most, és a befogadón, a nézőn nagyon sok múlik. Számít a közeg, a helyszín, figyelembe kell venni, hogy idővel a kor is változik. Ő a darabok keletkezéstörténetével nem foglalkozik, azt gondolja, hogy vannak olyan földöntúli lények, mint amilyen Madách is, akik a remekműveket alkotják. Ezek a művek önálló életet élnek, a keletkezés körülményeitől függetlenül. Huszti Péter azokról a gondolatokról, érzésekről beszélt, amelyeket a különböző szerepek megformálása során élt át. Ádámot játszva úgy gondolta, Ádámnak van igaza, Lucifert játszva pedig úgy gondolta, hogy inkább neki. Mindegyik szerep él benne. A beszélgetőtársak egyetértettek abban, hogy nagyon sokféleképpen lehet értelmezni a művet.
Eltérő volt azonban az álláspontjuk abban, hogy van-e ehhez a műhöz hasonló magyar drámánk. Szinetár Miklós nagy kedvencét, a Bánk bánt említette, amely nagy igazságokat mond el a magyar életről. Jankovics Marcell szerint azonban a Bánk bán inkább csak egy történelmi hátteret akar aktualizálni. Szerinte Az ember tragédiája egyedülálló, páratlan mű. Felemlegette azt az érdekességet is, hogy a gazdasági válság kapcsán még az Economist egyik újságírója is idézte Madách művét, és olvasásra ajánlotta a londoni színt. Huszti Péter is azt erősítette meg, hogy nincs ehhez a műhöz mérhető magyar dráma.
Éva szerepe is szóba került a beszélgetésben. Jankovics Marcell úgy gondolja, hogy ez a darab Éva apoteózisa. Komoly átalakulásokon megy át, a szerző részéről nagyon mély nőismeretről árulkodik a darab. Huszti Péter szerint Éva alakja rengeteget tesz hozzá a darabhoz, nagyon sokfajta nőiség van benne, és ezáltal sok szépség. Szinetár Miklós hangsúlyozta, hogy két nagyon fiatal színésznek kell játszania Ádámot és Évát, mert csak akkor lesz hiteles a dolgok egyszerű megváltoztathatóságába vetett hitük. Huszti Péter ezt azzal egészítette ki, hogy a filmben nagyon sokat segít, hogy a jelenetek között látjuk az alvó párt, és így tudatosulhat a nézőben, hogy ők ezt az egészet csak álmodják.
Jankovics Marcell nagyon elgondolkodtató szempontot hozott be a beszélgetésbe azzal a véleményével, hogy ez a mű valójában egy szatíra, csak nagyon emelkedett hangon adja elő a szerző. Ez egy olyan csavar az egészben, amit a régi színjátszás kiölt belőle. Bár ezt a vonalat a résztvevők nem vitték tovább, érdemes akár egy újraolvasás vagy újranézés során elgondolkodni rajta.
A beszélgetés tanulsága, hogy valóban örök érvényű drámáról van szó, melynek több mondata is közmondásként vonult be hétköznapi nyelvünkbe. Mondanivalója egyetemes, korokon átívelő. A műről való gondolkodás és beszélgetés méltó ünneplése volt a magyar drámának.
A Várkert Irodalom következő rendezvényein Babits Mihály és Pilinszky János költészetével (november 27.) és irodalmi szerelmekkel (december 17.) foglalkoznak. Október 19-én pedig a Margó Fesztiválon beszélget Juhász Anna Gárdos Péterrel a Hét mocskos nap című, új regényéről.
