Kutszegi Csaba: Az eltűnt Aléna nyomában
Kutszegi Csaba ifjúsági regénye kuriózum az ifjúsági irodalom palettáján. Műfaját tekintve a tudományos-fantasztikus kategóriába tartozik, miközben izgalmas téma köré szervezi a cselekményt.
A balettművészként szép pályát befutott szerző elsősorban színikritikusként, valamint a Kútszéli Stílus és Tánckritika című online oldalak szerkesztőjeként lehet ismerős a kortárs színház és a tánc iránt érdeklődőknek.
A témaválasztás nem véletlen, hiszen Kutszegi regénye Jules Verne Kétévi vakáció parafrázisa, melyben a francia íróhoz hasonlóan saját korát megelőzve olyan jövőbeli technológiai és tudományos fejlődést mutat meg, amely kihat a társadalmi és szociális változásokra. Elmondhatjuk azt is, hogy mindkét író esetében a zsáner hidat képez a filozófiai gondolatok és a szórakoztató történetmesélés között.
Két síkon zajlik a cselekmény, ennyiben eltér az alapul vett Verne regénytől. A szereplők és az alaphelyzet bemutatása után szó szerint fejest ugrunk a kalandokba, hiszen a tizenöt tudós csemete, hasonlóan a Kétévi vakáció tizenöt kis hőséhez, viharos tengeren találják magukat egy XIX. századi szkúner fedélzetén. Annyi a különbség, hogy ezeknek a gyerekeknek fogalmuk sincs hogyan kerültek a hullámok közt hánykolódó vitorlás fedélzetére. Az írónak sikerül a zárlatig fenntartani az érdeklődést, hiszen oly rejtélyek és titkok tartják a suspence állapotában az olvasót, amelyeknek feszültsége megbízhatóan kitart a regény végéig.
A szerző Dorina (16 éves), Georgina (14 éves) és Aléna (9 éves) alakján keresztül ábrázolja az ifjúkori, illetve kiskamasz szerelem kibontakozását, gazdagabbá téve a regény érzelmi vonulatát. Jellemző a szövegre a könnyedség és a szleng használata, de éppen annyira, amely nem nehezíti a megértést és nem válik erőltetetté. A humor néhol a helyzetkomikum eszköze, máshol a jellemrajz csattanós kiegészítőjeként illeszkedik az összhatásba.
A gyerekek szülei tudós közösséget képviselnek, így egy izolált társadalmi réteg prototípusát jelenítik meg. A mű fricskája, hogy e magasan képzett csoport pallérozott elméit felülmúlják kiskorú gyerekeik, nemcsak tudásban és találékonyságban, de empátiában és emberségben is. A kis hajótöröttek létrehozzák azt a társadalmi mintát, ami követendő példaként mutatja be az ifjú telepesek közösségét. Megteremtik az egészséges hierarchiát és jó ösztöneiknek és bajtársiasságuknak köszönhetően élhető mikrotársadalmat hoznak létre, ahol mindenki megtalálja a számára legtesthezállóbb szerepet. Így élik túl a két évet a lakatlan szigeten, ahol csak magukra és a partra sodort hajó felszerelésére számíthatnak. Mindeközben párhuzamosan betekintést nyerünk a tudós szülők vívódásaiba, akik döbbenten konstatálják, hogy a balul sikerült kísérlet következtében a gyerekeik nemcsak az időben, de térben is eltűntek. A virtuális felügyelőre bízott gyerekek egy tudatára ébredt mesterséges intelligencia felderítetlen képességeinek kiszolgáltatott bábuivá válnak.
Az író kontrasztot teremt a két mikrotársadalom között. Az egyik oldalon az eredményeire büszke tudósok csapata, akik között egyre agresszívebb formában üti fel a fejét a becsvágy és a státusz megvédése, hanyagolva a lényeges emberi tényezőket. A másik oldalon a gyerekek közössége helyezkedik el, akik egymást támogatva fejlődnek valódi értékeket és kapcsolatokat teremtve. Az utóbbi egy utópisztikus társadalom képét vetíti elénk, míg a felnőttek hatalmi harca egy félelmetes disztópiát vizualizál. Ez a disztópia sajnos nem csupán fikció. Sokkal inkább figyelmeztetés egy olyan világról, ami riasztó jövőt jósol.
Az eltűnt Aléna nyomában könnyed témája ellenére filozófia mélységeket hordoz, melyet sok esetben a szerző fiatal szereplői világlátásába és felfedezéseibe sző bele.
„Jakab és Dorina azt remélik, hogy nekik soha nem kell majd csatározniuk egy másik oldal híveivel. Egyáltalán azt, hogy valaki mindenáron híve valamilyen eszmének, elgondolásnak és a vélt igazát kényszeresen rá akarja erőltetni másra, mindezt a szülei generációja tipikus lelki környezetszennyezésének tartják. Szemükben az emberek nemcsak a világ folyóit, tavait, tengereit, földjeit és levegőjét szennyezik toxikus anyagokkal folyamatosan, hanem saját maguk (és főleg: mások) belső világát is – lélek- és tudatmérgekkel. Mindketten azt gondolják, hogy a lélek nem az agyban bujkál, hanem szétterül és behálóz mindent, megtalálható a test összes porcikájában, ott van az állatokban, a növényekben és egészen máshogy a szirtek kemény köveiben, a vízben, a tengerben, a levegőben, a szélben, sőt a csillagokban is.” (356. oldal)
Kutszegi Csaba regénye nem egyszerűsíthető le az ifjúsági sci-fi műfajára. Olyan jövőképet vetít elénk, amely irtózatos sebességgel közelít és készületlenül ér bennünket, ha nem vagyunk résen. Ennek elkerülésében pedig fontos szerep jut mindannyiunknak gyerekként, szülőként és nagyszülőként egyaránt. Minden korosztály számára ajánlatos tehát ez a szöveg, mert nemcsak építő és figyelmeztető jellegű, hanem lebilincselően izgalmas is.
Kutszegi Csaba: Az eltűnt Aléna nyomában. Kalliopé Kiadó, 2026. 5990 Ft
