Bödecs László új kötete
A 89. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Bödecs László második, Az árvíz helye című verseskötete a Fiatal Írók Szövetsége Hortus Conclusus sorozatában.
Könyvbemutató 2018. május 16-án, szerdán, 17 órától az Írók Boltjában.
Bödecs László
Bevezetőt mond: Pál Sándor Attila.
A kötetről Vass Norbert és Bödecs László beszélget.
A zenei aláfestést a Belső Parancs szolgáltatja.
A könyv a helyszínen megvásárolható, a belépés ingyenes.
A könyvpremier Facebook-eseménye.
A szerzőről:
Bödecs László 1988-ban született, Szombathelyen. Versek mellett kritikát és prózát is ír, az Apokrif és az ART7 munkatársa. 2012 vége óta számos országos folyóiratban publikálta műveit. A Fiatal Írók Szövetségének tagja.
Első kötetéért, az Apokrif és a FISZ közös gondozásában megjelent Semmi zsoltárért Merítés-díjat kapott, 2015 legjobb verseskönyvei közé válogatták.
*
A könyv fülszövege:
„Mennyire szeretlek, élet”, évtizedek óta nem olvastam ennyire pozitív töltetű magyar verssort. Mintha költészetünkben valaki tiltaná az örömöt. Természetesen ez is így folyatódik: „Mennyire szeretlek, élet, / most, hogy nem vagy.” Bödecs László mégsem krízisközérzetről ad hírt. Nyugodt, csöndes gyűjteményét életvágy itatja át.
A második kötet minden költő pályáján vízválasztó. Továbblépés emelt igényekkel, a „gyorsabban, magasabbra, szebbet és többet” igézetében. Jó esetben Köztes állomás, mint az ő itteni első versének címe. Bemutatkozni nem kötelező zabolátlanul és nyersen, az ő első köre sem volt vad. Ám a húszéves kori honfoglalás után legfőbb ideje bemutatni azt, ami csak te vagy; és árnyaltan beszélni a meglelt saját nyelven. Vagyis keresetlenül. Olykor mégis pátosszal és kevert szórenddel.
Feketül a rémisztő boldogság glóriája. A vászonról lekapart festék alól kilátszik az előző kompozíció nyoma, mint amikor egy újjáépített város munkagödréből előtüremkednek az elpusztult épületek földalatti töredékei, pinceboltozatok beomlott bordái. Milyen szép szó a baráti berúgásra: „Míg veszteségeinket dédelgetjük, / sörhabba mártjuk az ujjunk, / a távozók arcáról lenyaljuk a bánatot.” Bödecs szokványos, amikor verset ír a hajléktalanokról a zöldben. Másik költeménye viszont egyenesen a mosogatást tárgyazza, pedig ez se nem szokás, se nem divat. Ready made gyanánt kárbejelentést közöl (utóbbit elégiának nevezi a szerző), ritkán értesülünk így özönvízről. Aggódó vershőse óceánparton sütkérezik. Rögzíti, hogy „A réten a füvet nőni hagyják, / és benne felejtik a zászlótartóban a feketét.”
„Ami egynek szemét, másnak haza.”
Térey János
*
Két vers a könyvből az Art7-en:
*
