Add tovább a verset – 9. hét – Seres Lili Hanna
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Seres Lili Hanna
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
A friss első kötetes Seres Lili Hannától (Várunk) választott verset Mohácsi Balázs, akit előző héten olvashattunk a verstagben.
Seres Lili Hanna: Intelmeink
Úgy nem kezdheted, hogy „Amikor a párnát a fejemhez nyomta”.
Úgy már inkább, hogy „Nem kaptam levegőt”.
Nem részletezheted túl a jelenetet, mert elveszti hatását.
Az emlékek, de inkább csak az érzések benyomására koncentrálhatsz,
különben fals lesz.
És te nem lehetsz álszent.
A minősítéseket el kell hagynod, személyére ne használj jelzőket.
Határozók talán jöhetnek, például „erősen tartotta a párnát”, vagy
„határozottan suttogott”, esetleg „némán borultam a kanapéra,
és nem válaszoltam a rokonok kedves kérdezősködésére”.
Hopp, máris egy jelző, kérdés, a kívülállókat minősítheted-e.
Kérdés, magadat minősítheted-e.
Kérdés, hogyan rekonstruálsz valamit, amire csak úgy emlékszel,
mint napközben a legutóbbi álmodra.
Semmiképp sem értelmezhetsz. Persze, ez elkerülhetetlen, de akkor sem.
Minden szó értelmezés, a fejemhez nyomta és a borultam is.
De neked ezen kívül nem szabad kommentálni.
Nem is bagatellizálhatod el.
Nem lehetsz drasztikus.
Nem írhatsz tanmesét.
Nem szabad öncélúan horrorisztikusnak lenned.
Szükséged van a hatásra, de nem szabad gondolnod rá.
Neked nem maradt más, csak a szavak.
De előbb a megmerítkezés.
Nem ijedhetsz meg a lélekcafat átkonvertálásától.
Ez a feladat. Nem hátrálhatsz meg.
Ne analizáld túl.
Nincsenek nők és férfiak.
Csak ő van és te.
A fogyó levegő.
Csak a párna és a fal.
Neked bele kell simulnod.
Újra kell élned.
Fel kell gyorsulnia a szívverésednek.
A légszomj kell neked.
Először nem foglalkozhatsz az irodalommal, először csak az élménnyel foglalkozhatsz.
Hogy aztán elővedd a szavak szikéjét és könyörtelenebb legyél magaddal, mint bárki.
Az irodalom hideg izgalma kapjon el.
Akkor már csak a szövegre figyelhetsz.
És ha kész vagy: el kell engedned örökre.
Belé kell helyezned másokba, hogy aztán ott valami egészen idegen élménnyé váljon.
Ügyesen kell csinálnod, nem kérdés, kötéltáncos leszel.
De ha leesel, visszamászhatsz.
És a végén, ha dicsőség helyett az üres megrökönyödés lesz jutalmad, ne sajnáld.
Neked nem szabad sajnálkoznod.
(Megjelent: Kulter, Seres Lili Hanna verse, 2019. február 28-án – www.kulter.hu)
Úgy nem kezdhetem, hogy a „lélekcafat” szótól kiráz a hideg. Vagy hogy a „szavak szikéje” szintagma nálam a felső határ.
Úgy már inkább, hogy egyetlen hibától eltekintve ez egy vers.
Nem akarom részletezni, mert elveszti a hatását. És nem használhatok jelzőket sem. Sajnos.
De sajnálkozni sem szabad. Bár végül is nagyon nincsen miért.
Mohácsi Balázs
#verstag #art7 #hatas #onreflexio #metapoetika
