Add tovább a verset – 8. hét – Mohácsi Balázs
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Mohácsi Balázs
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Mohácsi Balázs versét választotta a verstag előző heti költője, Kállay Eszter.
Mohácsi Balázs: skandináv nyár
(vitamin csoport: űrhajó)
úgy képzelem, hogy a skandináv
nyár lehet ilyen, ebben az időben
északi novellák hősei járják
az erdőt vagy gyomlálják a kertet,
de legalábbis a maihoz hasonló
hidegsárga napfényben vonulnak
hátra a foghíjas, ám javítani
tervezett palánkkerítéshez.
március eleje van, hűvös tavasz.
kicsit a vellára támaszkodom
sárkányölő pózban. egyébként
a lemetszett ágakat húzom össze,
viszem az égetőhöz. mikor kevéssé
érzem a fény koncentrációját,
elkalandozom, elképzelem a testi
érdeklődést néhány lány iránt,
azzal az automatikus feltétellel,
hogy ez kölcsönös. de mindig
rajtakapnak, fejem fölött valami
madár vijjog. úgy képzelem, fiatal
és vércse és a nagy diófa tetejében
ül a legtöbbet, de néha átszáll
a cseresznyére, amit most apám
permetez. hallgatom a kanna nyikorgó
pumpáját, a szelep sziszegését.
próbálok megfigyelni valami egészen
aprót: először egy ágat, aztán inkább
azt, ahogy az ágból elágazik egy
másik és még több. dolgozom tovább.
látok rovarokat, valami zümmög is,
talán egy korai méh, bár furcsa volna.
vajon a skandináv éghajlaton vannak-e
rovarok, ezen tűnődöm, hogy ott
nincs-e túl sokáig hideg.
meg hogy ott nőnek-e virágok.
(Megjelent: a Jelenkor 2015/3. számában.)
A skandináv nyár a kerti munka közben felmerülő és továbbterjedő gondolatokat rögzíti. A hideg fényt úgy képzelem, mint egy túlexponált képet. Azt a pillanatot írja le, amikor a gondolkodásunkat nem állítjuk semmi szolgálatába, hanem egyszerűen a fizikai létezésünk velejárójaként tekintünk rá, és közben a testünkben nagyon is jelen vagyunk, tapasztaljuk a hangokat, a hőmérsékletet, a kertet. Ez egy olyan pillanat, amiben nem kifelé reprezentáljuk magunkat, hanem lekövetjük a mozgásainkat. A vers jó értelemben lassít le: nem eltompít vagy megnyugtat, hanem arra késztet, hogy a részleteket is élesen figyeljük meg.
Kállay Eszter
#verstag #art7 #eghajlat #skandinavnyar #kertimunka #hidegfeny #tulexponaltkep
