#verstag

|

Add tovább a verset – 51. hét – Fancsali Kinga

2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.

A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.

Kali Ágnes e hétre Fancsali Kingától választott verset.

 

Fancsali Kinga: Egy gyerekkor nyarai

egy gyerekkor nyarai mindig úgy kezdődnek,
hogy már nem emlékszel mennyire volt meleg
aztán jönnek az öltözőkabinok a strandon
a lyuk két deszka között amin valaki átdugja a
farkát és neked évekig fel sem tűnik

csúszkálsz a legmélyebb medence felé
megvárod amíg apád kifog
karjaiban nem félsz bele pisálni a vízbe
a szőrös felhők bosszúból összenyomnak
amiért még nem tudsz semmit
félni fogsz a gyenge férfiaktól és az erős nőktől

emlékszel a sós vízre arra hogy csípi az
elkapart sebeket a lábadon lebegsz
azon gondolkodsz miből vannak a felhők
az apád miért nem csókolja meg soha az anyádat

egyszer megkérdezed anyád nem felel
kitépett hajcsomók és lila foltok úsznak a víz felszínén
ha csak erre gondolsz egymás helyett szájon csókolod őket
félni fogsz ezután az erős nőktől és a náluk erősebb férfiaktól

a következő nyáron már apád karjaiban sem mersz
a medence vizébe hugyozni
látod bemenni azt a vén faszit a lyukas öltözőbe
inkább egy bokor mögé bújsz ruhát cserélni
a párás délutánok felhői rád unnak lemásznak mellkasodról
félsz azoktól a férfiaktól akik félnek a nőktől
félsz hogy egyszer valaki mégis megszeret de nem fog szájon csókolni
egyre inkább úgy érzed a gyerekkor nyarai sosem érnek véget

(Megjelent: Szöveges kontent, 2019. augusztus 17. )

Augusztus volt amikor olvastam ezt a verset, szétizzadt kora délután, olyan, amit utálsz, aztán mégis, legalább fél évig várod, hogy újra elérkezzen. Elolvastam és nem hagyott nyugodni. Álmodtatok valaha verssel? Én igen, ezzel. Hátborzongató.

Fancsali Kinga nem csapja be magát, nem szépeleg, durván bánik a nyelvvel. Olyan szobrász ő, aki tudja, hogy az agyag formálható, a kövek és a sziklák pedig csak akkor törnek szét, ha szét kell törniük.

Fancsali Kinga nem kelleti magát, nem hízeleg szakmaiság címszó alatt és nem dől be a jövő-menő trendeknek, műfajoknak. Úgy ír, mint akinek írnia kell. Verseiben sokkal több történik a történeteknél. Mert Fancsali Kingának van bátorsága úgy írni, hogy az sem baj, ha mondanivalója örök érvényű. És ez mostanában egyre ritkább. Tiszta szívből ajánlom.

Kali Ágnes

#verstag #art7 #fancsalikinga #gyerekkornyarai #felsz #szorosfelhok

CÍMKÉK: