Add tovább a verset – 47. hét – Celler Kiss Tamás
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Celler Kiss Tamás
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Pál Sándor Attila Celler Kiss Tamás versét ajánlja.
Celler Kiss Tamás: infláció
márpedig a legfurcsább üzleteket háború idején
kötik. ezidáig apámnak egyetlen üzlete sikerült jól,
az is azért, mert háború volt, kilencvenes évek és
infláció. pénzromlás, önmagában egy gyönyörű szó.
de akkoriban ez azt jelentette, hogy az ötvenmilliós,
vagy épp az ötvenmilliárdos fizetésért – ki tudja,
felesleges volt a nullákat számolni –, szóval ezért
az elképzelhetetlen összegért, ami épphogy csak
ráfért a papírpénzre, az ember vett egy doboz gyufát.
ha nem ért ki időben a piacra, akkor ennyit sem.
rohantak, ha kézhez kapták a fizetést. Apám
történetesen a nagyapámhoz rohant, aki akkoriban
kereskedőként dolgozott. az infláció, ez a csúnya szó,
még azt is jelentette, hogy áruhiány van a boltokban.
az alapvető élelmiszerekért többnyire sorba kellett
állni, de mire apám odaért, amúgy is délután volt,
egyetlen kartondoboz maradt csak a polcon.
száz csomag kömény. a nagyapám kérdésére, hogy
minek ez neked, fiam, fogalmam sincs, mit válaszolt
apám. lehet egyáltalán épeszű választ adni arra,
hogy minek neked száz csomag kömény? Kivéve,
ha tényleg kell, de nem kellett, pont kijött a pénzből.
aztán télen, amikor eljött a disznóvágások és a
kolbásztöltések időszaka, már köményért álltak
sorba az emberek a boltokban. és apám csomagonként
elcserélte mindet. dohányért, sóért, tejért, amit adtak érte.
több mint húsz évvel később, ül az ember fia, kezében
egy papírlappal, rajta az egy héttel ezelőtt írt verse.
olvassa, nézi – értékes, nem értékes, percenként változik.
fogalma sincs, hogy kivel köti ezt az üzletet, ha üzlet ez
egyáltalán. legalább azt nem kérdezi meg senki,
hogy minek ez neked, fiam.
(Eredetileg megjelent: Helikon, XXVIII. Évfolyam, Május 10.)
„Sokasodik a piros meg a sárga, / fogyatkozik a zöld, pereg a sárba / a sok levél – halomban / a nyár devalvált pénze: / oly sok! oly semmitérő!” – írja Petri. Mi most mindennek az inverzét éljük, kezd magára találni minden, ragyog a nap, tavaszszag van, neki kellene indulni, sétálni, menni, tenni-venni, de nem, a még hűvös szobáinkban kell ülnünk, mert mindent beleng valami, ha nem is elemi, de átható szorongás. Nincs háború. Ide-oda rohan az ember, apróságokon fordul meg a sorsa, ha kömény van, akkor az van, azzal kell valamit kezdeni. Ha van egy apánk, és az mindenkinek van, vagy volt, akkor vele is kell valamit kezdeni. Ha nem tudunk mást tenni, csak írni, akkor azt kell tenni. Ha egy versünk van, azzal kell valamit kezdeni. Ez a vers kemény valuta.
Pál Sándor Attila
#verstag #art7 #inflacio #komeny #cellerkisstamas #apam #haboru #kemenyvaluta
