Add tovább a verset – 46. hét – Pál Sándor Attila
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Pál Sándor Attila
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Pál Sándor Attila szövegét választotta Purosz Leonidasz.
Pál Sándor Attila: Andrei Crişan balladája
„Drag mi-e jocul românesc,
n-am cu cine să-l pornesc,
româneşte de sub mănă,
aş juca o săptămână,
româneşte de sub mănă,
aş juca o săptămână”
Vakítóan süt a nap, és mégis olyan hideg van,
merre jártál, merre ültél, én édes fiam?
Anya, hisz tudod, hogy nyugatra kell mennem,
Spanyolországban találtam munkát. Éppen indulok.
Vakítóan süt a nap, és mégis olyan hideg van,
merre jártál, merre ültél, én édes fiam?
Anya, majdnem minden nap beszélünk,
ne gondolj a legrosszabbra, ha két napig nem érsz el.
Vakítóan süt a nap, és mégis olyan hideg van,
merre jártál, merre ültél, én édes fiam?
A hívott szám jelenleg nem elérhető,
kérem, hagyjon üzenetet.
Vakítóan süt a nap, és mégis olyan hideg van,
merre jártál, merre ültél, én édes fiam?
A fiú román állampolgár, Volkswagen
típusú, matt fekete gépkocsija kamionnal
ütközött a tenger mellett. Üvegszilánkok
a kék úttesten mindenütt.
Vakítóan süt a nap, és mégis olyan hideg van,
merre jártál, merre ültél, én édes fiam?
Kérem, nyugodjon meg, a procedúra ez.
Két héten belül hazatér a holttest.
Vakítóan süt a nap, és mégis olyan hideg van,
merre jártál, merre ültél, én édes fiam?
Részvétünk, Fáninak is. Nem, nem akarom
megnézni a halottat. Az Unió úgysem engedi
sokáig tovább, hogy otthon ravatalozzanak.
Mindjárt itt az ősz. Mikor betonozzák már le
az utat? Minden újra sártengerré válik majd.
(Megjelent: Dűvő. Magvető, 2017)
Egy anya fásultan ismétlődő kérdése (monológja) fiához, benne van minden: a kapcsolat mélysége, a kommunikáció felszínessége. Naplózik és naplózást vár el. Idegesíti a fiát. Hiszen majdnem mindennap beszélnek, mi újat tudna mondani? De anya! Hisz tudod, hogy nyugatra kell mennem, Spanyolországban találtam munkát. Aztán egy nap nem csöng ki a telefon. Persze, miért is kéne aggódnunk, ha két napig nem érünk el valakit? De a fiú megszokott, korholó hangja helyére más szólamok úsznak be. A baleseti helyszínelő, az állami szervek, a részvétet nyilvánító rokonok. Egyedül a kérdés nem változik, ismétlődik újra meg újra, mintha lenne még kinek. Túlságosan berögzült. De a halállal és az EU-s szabályozással úgysem lehet harcba szállni. Egyik évszak a másikat követi, és az ősz legalább annyira konkrét, mint metaforikus. Minden újra sártengerré válik majd.
Purosz Leonidasz
#verstag #art7 #palsandorattila #nyugatrakellmennem #ballada #edesfiam
