Add tovább a verset – 43. hét – Szabó Rózsa
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Csillik Kristóf erre a hétre Szabó Rózsától választott verset.
Szabó Rózsa: A gyomlálás feleslegességéről
Reggelente,
ahogy száradnak a ruhák,
a lebbenő törülközők alól felrepülnek fekete hajcsomók is.
Aztán becsukódik egy ablak,
arra figyel az ember, és a hajszálak visszabújnak oda, ahonnan jöttek.
A nap, a fejbőr alatti motoszkálás és a kényszervakarás,
estére az utcakövek fűcsomói helyére kerülnek.
Ha nem fújja szél, nem botlik meg benne semmi
így, amikor minden mozdulatlan, a hagymák is csak a föld alatt zsibognak.
Nem kell térdre esni
majd csak akkor ha minden meglibben,
és magától kifordul napra.
(Megjelent: Irodalmi Szemle, Szabó Rózsa versei – 2016.20.24)
Valaki hálót dobott a végtelen folyóba, és most pont ez a 12 sor akadt fenn. Bárhol el lehet kezdeni, sosem lehet befejezni. Bekapcsolva felejtett kamera.
Csillik Kristóf
#verstag #art7 #hagymak #kifordulanapra #szaborozsa
