#verstag

|

Add tovább a verset – 39. hét – Fekete Anna

2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.

A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.

Fekete Anna versét ajánlja Kulcsár Árpád.
(A rovat egy hétig a szerkesztő külföldi tartózkodása miatt szünetelt, köszönjük olvasóink türelmét.)

Fekete Anna: Mikor megütöttek

Egyszer ütöttek meg. De nem az ütésre, nem is a fájdalomra
emlékszem, hanem a csengésre, a vészjelre, hogy valaki letört
belőlem egy darabkát. Talán a keresztnevemből az A-t, és ez most
az övé marad, ott lapul a zsebében az öngyújtója mellett, elviheti
magával a túlvilágra is. Tudjátok, meséli, mikor azt a nőt
megütöttem, és én ott majd állok a menny kapujában, zavartan
és névtelenül… Mert megvert nő lett belőlem, és ez a valami,
a saját nevem, jobban fog hiányozni, mint a szüzességem.

Azóta értem meg, mért nem bocsátanak meg a kis népek.
Egyetlen perc alatt bosnyák, kurd, örmény, baszk, horvát,
litván lettem. Mert nem a kés öl meg, nem a méreg –

A rómaiak úgy hitték, a rabszolgák nem tudnak meghalni.
Marad a nevükből valami. Egy kis darab, amit valaha letörtek.

(Megjelent: Oda-vissza, Fiatal Írók Szövetsége, 2015.)

Szeretem ezt a nyers, bővítettben is tőnek ható mondatokból építkező szöveget. A többszörös identitás beleverésének mintegy bátor szenvtelenséggel megírt “történetét”, s ahogyan az ebből kisajgó fájdalom kapcsolja össze az identitásokat. És szeretem benne, ahogyan a a perspektívákat váltja a hatalmi és az alárendelt pozíciók között, mindezt úgy, hogy elkerüli a versbeszélő áldozattá tevését. Ahogyan empátiát szerez belőle, egyéniből népcsoportra, onnan meg egy tágasabb társadalmi osztályra fókuszálva. Ebben a szövegben a bántalmazás túlmutat egy interperszonális gesztuson, nem csak történeti, hanem a létezés egészére kiható szövevényként van jelen. Azért nagyon jó szöveg, mert az élményt nem valamiféle egotripre használja, hanem az empátia kiszélesítésére. És hát Fekete Anna Oda-vissza kötete tele volt ilyen és másféle jó húzásokkal, különféle bátorsággal.

Kulcsár Árpád

#verstag #art7 #rabszolgak #nevbolvalami #mereg

CÍMKÉK: