Add tovább a verset – 38. hét – Kulcsár Árpád
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Kulcsár Árpád
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Kulcsár Árpád első kötetéből választott verset előző heti jelöltünk, Vass Csaba.
Kulcsár Árpád: a hívás
felhívott anyám és mondta hogy apámnak nem
jósolnak már időt az orvosok
hogy az orvosok eztán az időt már nem apám légzésében
akarják mérni
na jó anyám nem így mondta nekem hogy
fiam, apád meg fog halni
mondtam anyámnak anyám az élet az nem légzés és mozgás
nem a tekintet fókusza a még működő orgánumok zenéje
hanem nyelv és mint ilyen (milyen?) apám már rég halott
na jó ezt nem így mondtam, hanem hogy anyám most nem
alkalmas nekem beszélni
aztán egész este egy lány kezét fogtam és ő nem sejtette a
szorításokat
mondtam neki hogy mint chagall úgy fess újjá hogy a közben
kaparod a festéket és rá se bassz ha a vászont felszakítja a spakli
na jó nem így mondtam hanem mit tudom én talán
hogy szabad-e jósolni időt.
(Megjelent: A harmadik ipari forradalom csöndje, Fiatal Írók Szövetsége, 2017.)
Az érzékenység mögött felsejlő kegyetlenség, ami magát az érzékenységet is kegyetlenné teszi. Ilyenekkel bőven lehet találkozni Kulcsár Árpád szövegeiben. Néha az ember nem érti, hogy miért érzi mégis kellemesen magát ezekben az olykor hideg, barátságtalan és kegyetlen közegekben. Talán mert olykor magunk is hidegek, barátságtalanok és kegyetlenek vagyunk, és miközben saját álszentségeink vásznáról kaparjuk a festéket, jó bele sem törődni, hogy a vásznat felszakítja a spakli.
Vass Csaba
#verstag #art7 #kulcsararpad #chagall #legzesbenmerni
