Add tovább a verset – 36. hét – André Ferenc
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
André Ferenc
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
André Ferenc versét választotta Cirok Szabó István, a #verstag előző heti jelöltje.
André Ferenc: szelídítés
halkan szuszogsz, és abban bízol, hogy
az erdőben nehezebb megtalálni
a hang forrását, mert ez csak a tied,
és ez sosem lehet az övék. lopakodsz
a bástyáig, legalábbis így nevezed
a tölgyet, ami alatt az avarban találsz
a kutyakölyökre. simonnak kereszteled,
de már akkor megfogadod, hogy
sohasem fogod kettéfűrészelni.
legalább ingyen volt, gondolod majd,
de azért betörsz néhány ablakot
hazafelé. amikor megnyalja a kezed,
nyüszíteni fog, mert megérzi rajtad
a fák kérgeit. neked ekkor zúgni kezd
a fejed, megijedsz, hogy szöcskék
fészkeltek a hajadba, és úgy nézel rá,
mint akire rányitottak szex közben.
eldöntöd, hogy többet nem alszol,
amikor álmosodni kezdesz, véresre
harapod a nyelved. a kutyát sohasem
simogatod, de helyette mindig magadat
ütöd, úgy neveled hűségre. és ő követni
fog, és csaholni, még akkor is, amikor
magatokra gyújtod majd az erdőt.
(Megjelent: André Ferenc: Szótagadó. Jelenkor, 2018)
Valahogy mindig így képzeltem a szelídítés folyamatát, hogy hűséggel ér véget, a hűséggel pedig nem lehet mit kezdeni, így minél előbb, a felismerés első pillanatában mindenkinek fel kell gyújtania a saját erdejét, benne a kölyökkutyájával, hagyni, hogy elégjen, mert évekig sétáltatni egy névtelen kutyát még nem felelősségvállalás.
Cirok Szabó István
#verstag #art7 ##andreferenc #simon #pharaoh
