Add tovább a verset – 35. hét – Cirok Szabó István
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Cirok Szabó István
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Veszprémi Szilveszter erre a hétre Cirok Szabó István versét ajánlja 2019-es, első kötetéből.
Cirok Szabó István: Játék
Akárhányszor elmentünk
az erdőbe játszani, mindig
úgy hoztak vissza minket
a szüleink, akár a hullákat,
feküdtünk a karjaikban és
hagytuk, hogy azt higgyék –
a nagy játékban fáradtunk el,
mert tudtuk, nem fogják
megérteni, hogy ha a fák
megmozdulnak, helyettük
nekünk kell mozdulatlannak
lenni.
(Megjelent: Cirok Szabó István: Agancspark. Forum, 2019)
Valamikor oviban el akartam szökni otthonról, mert… fene tudja miért. Rajzoltam anyának egy levelet, hogy ne keressen, mert elszöktem, és elrejtettem, hogy csak délután találja meg, amikor már nem vagyok otthon. Aztán megtalálta még ebéd előtt, és kitette a falra, hogy milyen szépet rajzoltam. Nem próbáltam meg elmagyarázni, mert úgysem értette volna. És nem is szöktem el.
Azt hiszem, azóta kerestem az ebben a versben megtalált élményt. A Vukban, a Pán Péterben és A kis hercegben úgy véltem, érzem. Mindig azt hittem, ennek az a feloldása, hogy a fölnőttek logikátlanok, de most, hogy fölnőtt vagyok, látom a testvéreim gyerekeinek kis szenvedéseit, és rájöttem, hogy csak egyszerűen több logika van egymás mellett, és úgysem értenénk egymáséit. Nem jó vagy könnyű gyereknek lenni. Nem csak játék és mese. Dolguk van, és teljes odaadással csinálják, rogyásig.
Veszprémi Szilveszter
#verstag #art7 #cirokszaboisván #merttudtuk #nemfogjakmegerteni #anagyjatekban #nekünkkell
