Add tovább a verset – 34. hét – Veszprémi Szilveszter
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Veszprémi Szilveszter Kis Ferenc Mátyás felvétele
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Az e heti #verstagben Veszprémi Szilveszter versét ajánlja Zilahi Anna.
Veszprémi Szilveszter: Felek
Abban egyeztünk meg,
hogy egy következő életben
majd ide költözünk a piac mellé,
és minden reggelt
frissen facsart gyümölcslével kezdünk,
és hasonló árnyalatú pólókat hordunk,
hogy messziről lássák,
én készítem a reggeli dzsúszt,
te pedig a kenyérpirítóba dobod a szeletelt veknit,
és megfordítod a tükörtojást.
Abban egyeztünk meg,
hogy egy következő életben
majd reggeli közben
nem hallgatunk rádiót,
mert mindkettőnket felidegesít
a reggeli dugó
a benzináremelkedés
és a legújabb slágertucat,
ráadásul nem hallanánk semmit
a szagelszívó zúgásától.
Abban egyeztünk meg,
hogy egy következő életben
nem szorongunk,
amikor visszautasítjuk a lakást,
mert túl közel van a körút,
a piachoz pedig kétszer kell átszállni trolival,
és rendes bicikliút sincs kiépítve.
Abban egyeztünk meg,
hogy egy következő életben
nem engedünk a megegyezéseinkből,
és lepapíroztuk közjegyző előtt
még ebben az életben,
aztán vitatkoztunk néha,
összetörtünk néhány kávésbögrét,
lemostuk a falról a kávényomokat,
és megvigasztalódtunk a tudatban,
hogy lehet majd ezt sokkal jobban is.
(Eredetileg megjelent a Tiszatáj 2019. februári számában)
Egy fiatal szerző rendkívül elegáns szövege a hétköznapok rutincselekvéseinek bájáról, és arról, hogy gyakran csak perspektíva kérdése, mit tekintünk az életünk elengedhetetlen habitusának, és mi az, amit nem vagyunk képesek elviselni. A túlélési mechanizmusaink között a legerősebb viszont a naiv remény arra nézve, hogy a mintáinkból kiléphetünk. Hajlamos vagyok elhinni, hogy ez lehetséges. Ennek a versnek elhiszem, annak ellenére, hogy nagyon szeretne rácáfolni. A változás lehetséges, még akkor is, ha a versben játékosan működő gondolatritmusok ismétlődése a hibáink ismétlődő természetét is felidézi. A szándékban hiszek, amiből ez a szerződés megköttetett, és amiből a vers végső soron megíródott. Hiszek a változásban. Ez a szöveg egy felcsillanás a fásultságban.
Zilahi Anna
#verstag #art7 #veszpremiszilveszter #abbanegyeztunkmeg #szagelszivo #kavenyom
