#verstag

|

Add tovább a verset – 33. hét – Zilahi Anna

2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.

Zilahi Anna         Fotó: Szilágyi Lenke

A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.

Zilahi Anna kötetéből választott verset Weeber Luca Borbála.

Zilahi Anna: Delta

Külön bőrönddel érkeznek meg, gyűrött férfiingben,
testvérek között nincsenek nemek.
Megállnak a hézagos móló előtt
példát venni a teknősről. Neki háza van,
de akinek nincs, szerepek mentén vagy azok ellenében,
jobb, ha építkezni kezd.

Gyűrött férfiingben női váll.
Kalapácsot kér, az első lendülettel a folyóba ejti.
Ököllel veri be a szegeket, hat ütésből
már mind a helyén ül. Kész a tetőszerkezet.
Teknős alszik a cölöp tetején,
egy nap kétszer dobban a szíve, ha tél van.
Vonakodva csorog el a hideghez lassuló
víz a cölöp mellett, lomhán túllép hordalékán.

Meddig a folyam, és honnan a tenger, beteljesül inkább
vagy véget ér. Már áll a ház, még áll a ház.
Rendeltetése a szigetelés, minden más –
így az otthon is – lágy csengésű felharmonikus,
a félreértés bíborpalástja. Ha kiolvad, ha megárad, páncélja
mélyén a hüllő önmaga otthona.
A tervrajz, a kalapács és a gyűrött ing mind újraosztható.

(Megjelent: Zilahi Anna: A bálna nem motívum. Magvető Kiadó, Budapest, 2016.)

Zilahi Anna kötetét 2017 nyarán, egy vonatúton olvastam először, aztán ez lett az első könyv, amit majdnem egy évig hurcoltam magammal mindenhová, bejárta velem fél Európát. A Delta pedig máig az egyik kedvenc versem – egy cölöpön alvó teknős, ami emlékezteti a pályaudvaron hátizsákját szorongató megérkezőt, hogy ideje elkezdeni építkezni, mielőtt a folyam lassan túllép rajtam is.

Weeber Luca Borbála

#verstag #art7 #teknos #kalapacs #folyam #delta

CÍMKÉK: