#verstag

|

Add tovább a verset – 32. hét – Weeber Luca Borbála

2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.

Weeber Luca Borbála

A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.

Weeber Luca Borbála az e heti #verstagelt, köszönjük a választást és a kísérőszöveget Gerlei Dávidnak.

Weeber Luca Borbála: Gyanta

Magas voltál, mint a hegyek,
melyeket mindig csodáltam,
bár elfogott köztük a klausztrofóbia.
A föld nyers szaga, ahogy
feltéped a bakancsoddal, fáraszt
a folytonos kapaszkodás,
hogy akárhogy is igyekszem, mindig
hagyok nyomot magam után.
Beleharapunk a tájba, nem viseljük el,
hogy porlétünk ellenére itt mindig
idegenek leszünk. Az erdő velünk
zihál, a fák gyantaillata, mint valami
halotti balzsam, de én még
rügyek ízét érzem a számban,
próbálok megfeledkezni a halálról.

(Megjelent a Helikon 2017/13. számában.)

Itt mindig idegen leszek, a klausztrofóbiámat sem ismerem. Vannak napok, amikor a rügyek íze elnyomja a gyanta illatát, de teljesen megfeledkezni nem tudok róla. Próbálni lehet.

Gerlei Dávid

#verstag #art7 #klausztrofobia #porlet #gyanta #weeberlucaborbala

CÍMKÉK: