Add tovább a verset – 28. hét – Balogh Anett
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Balogh Anett
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Balogh Anett versét olvashatjuk Borda Réka ajánlójával.
Balogh Anett: Amíg körbeér, titkon nő
Kötelek lógnak a délelőtti ködben.
Ketten hajlonganak köztük.
Oldalt törzsek oszlopsokasága,
felfelé nézni nem érdemes.
Minden nap lejjebb ásnak.
A szélek pontosan kimérve,
csak a mélység változik.
A talaj laza, porhanyós,
nem akadályoz gyökér vagy kavics.
A nap végén le sem verik
az ásóról a földet, éjszaka
göröngyök puffannak a szőnyegre.
Összefűzött kézzel fekszenek:
tenyerüket karcolja a másik
bőrkeményedése. Hajnalban ismét
nekiállnak, délután mérnek.
A háncsban perceg a szú.
Horzsol a mutató, de a jelenléten
nem üt át akarat.
Görbítem a hátam, lehajtott
fejjel rejtem a hetek
rám rakódott millimétereit.
(Megjelent az Alföld 2019/10. számában.)
Vannak szerzők, akiknek nem kell sokat publikálniuk, hogy megjegyezzük őket, mert minden megjelenésük megfontolt és színvonalas. Ilyen Balogh Anett is, akiben különösen szeretem, hogy alázatos, és ezzel összhangban nincs benne önteltség, amikor leül írni. Ezt legalábbis biztosan közvetítik számomra a szövegei, amiket figyelmesen megszerkeszt, átgondol, pontosít. Nem magyaráz semmit túl, nem beszél mellé. Fontos témákat érint. Csak legyen már kötete.
Borda Réka
#verstag #art7 #horzsol #millimeter #osszefuzottkezek #szonyeg
