Add tovább a verset – 26. hét – Deres Kornélia
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Deres Kornélia
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Fenyvesi Orsolya Deres Kornéliát jelölte a #verstag e heti résztvevőjének.
Deres Kornélia: Vízlények
Nem kell hozzá más, csak a napfény tökéletes, törött szöge.
Legyen álom és fehér kőlapokat izzítson a nap, a nyugágyon
túl három emberméretű kád. Vagy medence.
Bennük uszonyosok egy múlt időből: delfinnek
nézném őket. Eltagadott fájdalmakhoz kötődnek.
Ebben a szögben a nap épp a koponya tetejét éri:
arányos bizsergés. Leválásra készülünk.
A rendszerszintű problémák nem állnak meg
az egó határán. Traumaismétlésnek hívják.
A síkos testűek belakják az agyvizeket, kíméletlen
lubickolás megy ott. Szemét halak.
Kifogni őket: hentesmunka. Kádba nem vágynak.
Fáj nekik a reflektor, fáj lenni nyelvivé.
Elveszem tőlük a tengert, a kékeket el,
és a bújást. Egy fejben ennyien mégsem
élhetünk. Jön értük a tisztánlátó forróság.
Bontott halak, kiúsztok a tarkó alól,
idézőjelek közé. És még tovább.
(Eredetileg megjelent: www.asymptotejournal.com. Öt vers. )
Mert egy ihletnek nevezett varázslattal íródott, ami a látomást szöveggé változtatta. Az árát a költő megfizette.
Fenyvesi Orsolya
#verstag #art7 #varazslat #reflektor #traumaismetles
