#verstag

|

Add tovább a verset – 25. hét – Fenyvesi Orsolya

2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.

Fenyvesi Orsolya

A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.

László Liza e hétre Fenyvesi Orsolyától választott verset.

Fenyvesi Orsolya: Amikor a jelentéshez szőttek

Testem, ahogy a kertre láttak,
megtelt gyengéd mozdulataikkal.
Anyám sikított, apám volt a füle.
Maradhattak volna, de
megiramló vérem elkapkodta őket.

Elvitte őket messze,
velem. Egy hang
azt súgta, nem volt elég
megkeletkeznem.

Két tenger közt vesztettem el
a levegőmet. Számba adták
egyszavas nyelvem,
hogy fellélegezhessenek.
És csak nyeltem, nyeltem
mindazt, amit a szárazföldön láttam,
és amit rajtam kívül
nem látott senki sem.

Mert amikor a jelentéshez szőttek,
oda is szögeztek.

Ó, és a parton
micsoda mondatok sarjadtak!

 

(Megjelent: a Vár Ucca Műhely 61. számában.)

Szeretem ezt a verset, mert számomra nagyon ismerősen beszéli el magát benne a test. Fenyvesi Orsolya nagyon erős, szép képekkel ír egy széttartó tapasztalatról, ami végül egy szög fokán ér véget, és onnan is indul el újra. „Mert amikor a jelentéshez szőttek, / oda is szögeztek.” Megáll a test, tovább mozog a nyelv: sarjaszt, sikít, fülbe súg. Újrakezd.

László Liza

#verstag #art7 ##szottek#szogeztek#sarjadtak

CÍMKÉK: