Add tovább a verset – 24. hét – László Liza
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
László Liza
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Izsó Zita e hétre László Liza versét választotta.
László Liza: A panelnövény kivirágzik
„virágokat ültetsz egyre,
és nem adsz nekik vizet.
rossz szülő vagy.”
Lúdfüvet virágzik és selyemhernyót keltet
a testem. Húsz év után megtanultam,
ilyenkor nem lehet zavarni. Ha kipattannak
a bimbók, elfolyik a magzatvíz, és megszületik
belőlem.
Az újszülött nem sír fel. Szájában
apró állatok kavarják a nyálat, nehogy
tovább szilárduljon, ami már így is
túl nehéz. Még találni fog nyugalmat,
a szárnyak sovány természetében,
egy égő tenyérben, ha az rámarkol
vékony kezére.
Nem kell etetnem az újszülöttet,
kiéhezteti magát úgyis. Mire odanézek,
már vissza is köpte az ételt.
(Megjelent: A Csillagszálló című folyóirat legújabb, Képregény című számában)
László Lizára már évekkel ezelőtt felfigyeltem, amikor először olvastam tőle verset a Dróton (A hercegek és a víz), így egyértelmű volt, hogy őt fogom ajánlani a fiatal költők közül. Leginkább azért, mert nagyon kiforrott, erőteljes hangja és különösen erős atmoszférateremtő képessége van, már az első sorai beszippantják az olvasót: olyan, mintha futóhomokon járnánk, szépen lassan süllyedünk el benne, tele megy a szánk a szavaival, annyira, hogy utána még sokáig erről fogunk beszélni.
Az általam választott verse a Csillagszálló folyóirat legutóbbi számában jelent meg, és még a szegedi Törzsasztal Íróműhelyen találkoztam először vele. Már akkor is lenyűgözött a versben megjelenő intenzív képiség és kifejezőerő, a kíméletlenség és érzékenység rendkívül sajátos egyvelege, amitől olyan olvasni ezt a szöveget, mintha valaki a saját sálunkkal fojtogatna minket: a panelnövény világa valahogy ismerős, otthonos, mégis érezzük, hogy valami más történik, mint amit eddig megszoktunk, és egyre kevesebb a levegőnk.
Az ilyen zseniálisan kifejező sorokért pedig különösen érdemes László Lizát olvasni: „Szájában / apró állatok kavarják a nyálat, nehogy / tovább szilárduljon, ami már így is / túl nehéz.”
Izsó Zita
#verstag #art7 #panelnoveny #laszloliza #magzatviz #selyemhernyo
