Add tovább a verset – 23. hét – Izsó Zita
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Izsó Zita
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Az egykori híres kvízműsornak is volt három mentőöve, a verstagnek most rövid időn belül szüksége van a második elhasználásra. Izsó Zita a tavalyi év összterméséből is kiemelkedő versét ajánlom. (A szerk.)
Izsó Zita: Az utolsó
Azok, akik látták az arcát, tudják,
hogy az igazi otthon nem lesz ismerős.
Nem találod majd ott a játékot,
amit elvesztettél a mezőn hétévesen,
nem lesznek majd ott messzire kóborolt háziállataid,
és nem lesz ott a véletlenül szétszakított rajzod sem,
ami után olyan sokáig sírtál,
mégsem hiányzik majd semmi,
és nem is lesz semmi hiábavaló,
az idő sem múlik többet úgy észrevétlenül,
ahogy a bevásárlókosárban a zacskó liszt néha
folyni kezd,
és ő ott lesz, a térdére ültet,
és mintha csak belealudtál volna egy filmbe,
elmeséli neked,
hogy ha nem halsz meg,
hogyan folytatódott volna az életed,
csak az lesz majd furcsa,
hogy egyre nehezebben tudod felidézni,
milyenek voltak a vonásaid,
félsz, hogy elfelejted az arcod,
mint egy rég nem látott rokonét,
de aztán körbenézel,
magadra ismersz a körülötted lévő dolgokban,
felismered a folyó fölé hajló fában a hátad görbületét,
a törzséről lefejtett kéregben hajad színét,
és nem keresed többé megszállottan magadat,
mert akkor már mindenhol ott leszel.
És soha többé nem talál beléd utat a félelem
(Eredetileg megjelent: Izsó Zita: Éjszakai földet éré. Scolar Kiadó, Budapest, 2018.)
Sokféleképpen gondolunk a halálra. Dante vagy Milton, de még sokan mások nagy műveket szenteltek a Pokolnak. Izsó Zita inkább másfelé fordul. Valami univerzális, kicsit szomorú, de mégis megnyugtató víziót mutat nekünk a halálról. Utoljára talán Pilinszky-verseknek volt ilyenfajta transzcendens mélysége. Hittel, de másokat nem kizárva, átgondoltan fogalmaz meg egy képet a lehetséges Mennyországról. Ahogy végigolvasom Az utolsót, én is érzem a megnyugtató elengedést. Annyi mindentől félünk és annyi mindent féltünk egyfolytában, talán ezért talál be ez a nagyon is komolyan vehető simogatás, hogy minden rendben van.
(Kísérőszövegemet a contextus.hu-n megjelent versválogatásomból emeltem át.)
Bödecs László
#verstag #art7 #izsozita #szinrolszinre #ejszakaifoldeteres #haromsziv #zacskoliszt
