Add tovább a verset – 18. hét – Csoboth Dorka
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Csoboth Dorka versét választotta új láncszemnek Körösztös Gergő, a múlt heti #verstag-eltünk.
Csoboth Dorka: Szputnyik
1
meguntam a látást nem csak mert egészségtelen
szputnyik kedves vigyél haza
hasalunk mint birkanyáj az első emeleten
ahogyan két testmeleg tudhat egymásról
ennyire kiszolgáltatott a hőnek a bőr
a csillagok kint vannak ma éjjel mondja
mutasd meg mondom
manuális orgazmus az ablaknak
nyomva
2
valami lépett hármat hátra
valami lépett hármat előre
valami lefeküdt akkor
valami elkezdte nézni a saját ujjait
valami a szájába vette
(Eredetileg megjelent: www.aszem.info, Csoboth Dorka versei – 2019.07.17.)
Mi történik itt? Az egyetlen, amiben biztos vagyok, az a „manuális orgazmus”. Nem abban, hogy milyen, hanem hogy megtörtént: meghúzatott egy kar, és lőn: „ablaknak nyomva”. Akik csinálják, érzik, akik látják, látják. Ezen az egyszerű tényen kívül minden bizonytalan. De ez is milyen bizonytalanság! Ember / állat / szputnyik, szobalépték / kozmikus lépték, látás / tapintás. A Farsang utóján Kálnokyja penget hasonló húrokat. A legjobb azonban mégiscsak az ebben a versben, ahogy ezek a csikis meghatározatlanságok mind ahhoz a kérdéshez vezetnek, hogy mégis kinek / minek az orgazmusa. És akkor „valami” a szájába veszi az ujjait. Zavarba hoz, megijeszt, és bizserget. Régebben szépnek hívtam az ilyesmit, most nem tudom, hogy kéne.
Körösztös Gergő
#art7 #verstag #csobothdorka #aszem #szputnyik #orgazmus
