A hatvanöt éves Mohai V. Lajos köszöntésére
Elkondult a gyermekkor utolsó óraütése
Számolni kezdem az évek oszlopát
Ünnep idején a jászol illata betölti a délutánt
A Menny szörnyei a végítélet tekintetéből olvasnak
Hiába ér utol a démonok csontkeze
A bakancsok alól sár fröccsen szét
Sértődötten araszol a vonat
A kialvatlan arcokra színtelen lepedőt sodor a felhők vadonja
Szívemben pulzáló szürrealista vitrin
Elkondult a gyermekkor utolsó óraütése
Az emlékezet válogat és selejtez
Az idő érezteti velünk elveszettségünket
Vajon ez az önfeledt, színeivel vakító jelenés, sohase múló gyermekkori útravaló, meddig még az enyém?
(2021. július)
MVL verseiből összekötötte:
Kelecsényi László
