Cédulák Fejes Endréről
Egy emléktábla ürügyén
Fejes Endre Fotó: Digitális Irodalmi Akadémia
A szövegszerkesztő bepirosozza a Hábetler szót. A masina nincs megtanítva erre az egykor, a huszadik század hatvanas éveiben sokat emlegetett magyar családnévre. Egy mai – emelt szintű – érettségiző vajon mit tudhat Fejes Endréről? Nekünk még tétel volt – alternatív. Egy szabadon választott regény a felszabadulás utáni magyar prózából – ez volt a címe 1965-ben a józsefvárosi Vörösmarty gimiben. A józsefvárosi jelzőt tessék kétszer aláhúzni. Már csak Fejes Endre miatt is.
A kötet, amiből érettségire készültem, 1965-ben jelent meg. Akkor már ez volt az ötödik kiadása az 1962-es első után. A kolofonba akkor még beleírták a példányszámot. Hihetetlenül hangzik: 95.800. Nincsen összehasonlítási alap, mert ma szégyenkezve titkolják a kiadók, hogy miféle színes borítójú silányságok érnek el esetleg ennél is nagyobb példányszámot. Nem is ez érdekes ebben a regényben, amely – ma már kijelenthető – Ottlik Géza Iskola a határonja mellett a legjelentősebb regénye lett saját korának. A két kötet első megjelenését mindössze három év választja el, s párhuzamosan olvasva az jön át belőlük, micsoda szorításban élték életüket múlt századi őseink.
Miként Ottlik 1959-ben, úgy Fejes pár évvel később, kapott a fejére a korabeli véleményvezérektől. Akkoriban mindenki egzisztencialista volt, aki nem igazodott az irodalmi főakol kolomposainak hiányos, mert csak a vulgármarxista kötelezvényrendszert ismerő tollnokainak csökött ízléséhez. Különös egyébként, hogy ez a két író, úgy tudjuk, soha nem találkozott, s talán nem is olvasták egymást, legalábbis nincs dokumentálható nyoma. Ottlik fütyült a kritikákra, a honiakra főként. Fejest más fából faragták, ő viszont felvette az odadobott kesztyűt. Igaz, megkésve, csak egy 1977-ben nyomtatott kötetében, de akkor úgyszólván félkönyvnyi terjedelemben vitatkozott, pengeéles stílusban a regényét félrecímkéző szobatudóssal. Kiélesített robbanószerkezet lehetett a Gondolta a fene címmel közreadott nyomtatvány, mert maga Kardos elvtárs, azaz Kardos György, a Magvető igazgatója írta bele magát felelős szerkesztőnek, s akik vele dolgoztak, tudták, hogy ez mit jelent. A Pascaltól vett mottóba belekötő filozófussal, az egykori szellemtörténészből marxista professzorrá avanzsáló Mátrai Lászlóval vitázva védte írói becsületét az obskúrusan szőrszálhasogató, akkor éppen könyvtárigazgatóként professzorkodó, támadhatatlannak tűnő bírálóval szemben.
De hát miféle gyúanyag rejlik a Rozsdatemetőben, amit ma szinte a pókhálós hátsó polcokról kell előkotorni, a könyvtárban fél órát várni rá, míg a külső raktárból előhozzák? Íme, elég egy hosszabb bekezdés a regény végéről: „Ez a rendszer a ti homlokotokat csókolja, könyörög, hogy fáradjatok el az egyetemre, legyetek orvosok, mérnökök, bírók, főművezetők, főrendőrök, főkatonák, főistennyilák, és ti előbújtatok a barakkokból, éltek ugyanúgy, mint a hörcsögök. Dzsessz, tánc, hajrá Fradi. Csak zabáltok, tömitek magatokat túrós csuszával, rántott hallal, böfögtök, és ágyba bújtok, kedves Hábetler elvtárs! … Láttál már színházat belülről? Elolvastál egyetlen könyvet is? Pedig te vagy ennek a hatalomnak a birtokosa…”
Erre a monológra csak ütni lehet. S nemcsak Hábetler Jani ütött, a hatalom is. Fejes kellemetlen Kossuth-díjas lett. Megfeküdte a politikusok gyomrát, s ezzel párhuzamosan nagy irodalmi siker, már-már bestsellergyanús könyv vált belőle. Ráerősített erre a színházi előadás a Tháliában, csak az a furcsa, hogy soha nem vitték filmre. Talán a Jó estét nyár, jó estét szerelem orozta el a lehetőséget a Rozsdatemetőtől. Mindegy ma már.
Fejes Endre emléktáblát kapott pár nappal ezelőtt a XIII. kerületben. Akkor lenne azonban maradandó irodalmi emléke, ha legalább ez a két műve is felkerülne az olvasók tetszésének jelképes falára. Ha folyamatosan kihallanánk belőlük a szerző létezéstechnikai tanácsait, hogy mégiscsak „gondolkodó nádszálak” vagyunk, és viselkedjünk ehhez méltóan.
Fejes Endre emléktáblája egykori lakóhelyén
2016. augusztus 25-én, halálának első évfordulóján felavatták Fejes Endre (1923–2015) Kossuth-díjas írónak, az angyalföldi Bosch-gyár egykori esztergályosának emléktábláját Budapest XIII. kerületében, a Jakab József u. 5. számú ház falán.
A magyar irodalom legendás alkotójának számos műve olvasható az általa is alapított Digitális Irodalmi Akadémia honlapján, többek között A hazudós, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Rozsdatemető, a Kéktiszta szerelem, a Szabadlábon.
Számos művéből készült nagy sikerű színházi előadás, film vagy tévéjáték. (A Jó estét nyár, jó estét szerelem legutóbb tavaly került színre a Pesti Színház előadásában.) Legismertebb regényét, az 1962-ben megjelent, s a konszolidáció éveiben éles kritikai-társadalmi vitát kiváltó Rozsdatemetőt több mint harminc nyelvre fordították le.
Részlet a Rozsdatemetőből:
„A rozsdatemető kőfallal zárt udvar a raktárépület mögött. Iparvágány felezi, két oldalán rendetlen összevisszaságban, egymás hegyén-hátán kiselejtezett gépek, behemót kazánok, felismerhetetlen szörnyszülöttek nyomódnak mélyen a fekete salakba, mázsás, penészgombás karokkal mutatnak az égre, várják a tűzhalált. Az udvar végén rácsos, magasra épített vaskapu engedi a sínpárt a macskaköves utcára.
1962 tavaszán ifjabb Hábetler János megölt egy segédmunkást a rozsdatemetőben.”
