A fantasy-irodalom új fejezete

|

Patrick Rothfuss: A szótlan tárgyak lassú szemlélése

Rothfuss világa emlékeztet a fantasy-klasszikus Tolkien, vagy a kétezres évek elején népszerű Rowling-féle mágusvilágra és George R. R. Martin Trónok harca című regényfolyamára.

szotlantargyak

Az utóbbi évtizedben mind könyvben, mind filmen népszerűvé vált fantasy-irodalomba komoly elismeréseket gyűjtve robbant be Patrick Rothfuss két vaskos kötetével, amelyek A szél neve és A bölcs ember félelme címmel jelentek meg magyarul. Rothfuss olyan világot alkotott, amely elemeiben emlékeztet ugyan a fantasy-klasszikusnak tekintett Tolkien, vagy a kétezres évek elején népszerű Rowling-féle mágusvilágra és George R. R. Martin Trónok harca regényfolyamára, de mégsem nevezhető utánérzésnek, mert az ismerős elegyek sajátos keverékké állnak össze, amelyet igazán élvezetessé a szerző valóban érdekfeszítő és sodró elbeszélői stílusa tesz.

Kvothe, a főhős kalandjai során különféle helyszínekre vetődik, amelyek olykor egészen különleges világokat tárnak föl, s ahol egészen különleges emberekkel találkozik. E helyszínek közül is az egyik legfontosabb hely az egyetem, ahol a főhős új, az emberi fizikán túlmutató ismereteket sajátít el, s rejtélyes, különös emberekkel találkozik. Közéjük tartozik az összes szereplő közül a leglégiesebb, legfurcsább alak, a kis szőke Auri, aki az egyetem alatt fekvő sötét csatornahálózatban él titokban, s akivel a főhős különös barátságba keveredik. Patrick Rothfuss ugyan jelenleg a történet folytatásán, a trilógia harmadik kötetén dolgozik, így a most megjelent vékony kötet, Auri néhány feszült várakozással teli napjának az elbeszélése leginkább talán annak az izgatott érdeklődésnek a gyümölcse, amelyet az író saját rejtélyes teremtménye iránt érez.

A szótlan tárgyak lassú szemlélésében nincsenek valóságos események, csak egy törékeny lény izgatott várakozása az Egyetem alatti világban, ahová a regény szereplői – a főszereplő kivételével – nem merészkednek le, vagy amelyről talán nem is tudnak. Ezt a világot elfoglalta Auri, s azáltal vette igazán birtokába, hogy nevet adott mindannak, ami itt található. Ennek a helynek a jelentősége már a regény első kötetében is észlelhető, mert nem derül ki világosan, hogy az, ahol Auri él, egy megelőző világ maradványa vagy az Egyetem elfeledett, senki által nem bolygatott része.

A szőke lányka néhány napjának története bizonyos szempontból erre is választ ad, bár a legfontosabb mégis egy egyszerre belső és külső nézőpont alkalmazása révén annak a bonyolult viszonynak a bemutatása, ahogy Auri tudata jelentéssel, értelemmel és érzelemmel tölti meg az őt körülvevő világot, s a valahonnan ott maradt, mások vagy mindenki számára értéktelen és érdektelen tárgyaknak hogyan növeszti meg a jelentőségét, s hogyan teszi azokat élete részévé és azt kormányzó jelekké. Izgató lenne ugyan megtudni, hogy mi Auri története, honnan és hogyan keveredett az Egyetem diákjai közé, s mi okozta, hogy átlépett az árnyak világába, s a sötétséget és az éjszakát választotta szövetségeséül, de a története most is rejtve marad előttünk.

Szótlan, néma világban él, ahol nincs más, csak zajok és értelem nélküli hangok, rejtekhelyek, magukra hagyott, elveszített tárgyak, amelyeket Auri számon tart és amelyekről Auri gondoskodik. Rothfuss sem tesz vele mást, mint amit Auri tesz a kezébe került tárgyakkal. Gondjaiba veszi, megpróbálja megérteni, és érzékeltetni akarja a fontosságát. Mivel a regény alakjai közül ő szorul rá legjobban a kíméletes bánásmódra, az író Auri önálló kötetbe való emelésével egyben a köztük lévő belső rokonságot is elárulja.

A kis könyv nem kulcs Kvothe történetéhez, de talán az Patrick Rothfusshoz.

Patrick Rothfuss: A szótlan tárgyak lassú szemlélése (The Slow Regard of Silent Things). Fordította Bihari György; illusztrációk: Nate Taylor, GABO Könyvkiadó, 2015, 162 oldal, 2790 Ft

CÍMKÉK: