Péntek Imre karácsonyi versei
Pásztor
Őrizzük a nyájat, a hold fénye árad,
a remegő szőrű édes barikákat,
Nem tér ide farkas, sem egyéb vadállat,
kerülget az álom, csak az ember fárad.
Takarónk a holdfény, párnánk mező hantja,
zene szólít halkan, az éji szellő lantja,
mintha szólna más is ezen sűrű éjjel,
trombita hangzattal, égi jelenéssel.
Nézd csak Simeon, mily csodás sereglet,
angyalok kara tán, földi szemnek legszebb!
Szózatuk is hangzik, mélyes, dörgő hangon.
Nékünk szól híradás ezen magos gangon.
–
Angyal
Megváltó született Dávid városában,
Lássátok és lássuk, csecsemő, hibátlan,
az anyja Mária, nevelője József,
az Uristen terve, századokra jó lesz.
Nem trónszék mutatja, csak egy jászol mélye,
messzire világol a karácsony éje!
Két szólamban zeng az égi-földi kórus,
vigadj már szegény nép, megszületett Jézus!
Ki itt született meg, messziről érkezik,
számoljátok innen a világ perceit,
megrecsennek csendben népek, birodalmak,
innen ő veszi át a legfőbb hatalmat.
–
Utókor
Őt dicsérjük immár, jó kétezer éve,
Betlehemből indult, idáig elérve,
valaki gondol ránk, az égben legalább,
csillagocskák őrzik felfénylő lábnyomát.
Bűnös-bűntelenek hozzá imádkoznak,
hogy tán az Úristen gondoskodást hozhat,
s van gondja néki sok-sok teremtményre,
magos figyelmének nem lesz soha vége.
Orgonaszó hallik csendes, esti pompa,
lelkek indulának ünneplős templomba,
hogy énekes szavuk az Úrra rátaláljon,
bolyongjon bár messze, fájó héthatáron.
–
Három királyok
Szendereg a három király, három palotában,
fényes fény fut fel az égre jelet küldve bátran.
„Ébredjetek álmodozók, térjetek már észre,
a Messiás megszületett, Betlehem szívébe.
Vigyetek csak meleg ruhát a fázó kisdednek,
az Istennek ajándéka, nehogy oda vesszen.”
Kincstárukban volt elég arany, tömjén mirha,
fölmarkolták sebesen, kik-ki ahogy bírta…
Elhozták magukkal ezt a szerény kincset,
erre a Szent család melegen tekintett,
azóta tartozunk a három bölcs embernek,
ajándékuk jászolon mindmáig legszebb…
