Némedi Emese: Négy falon innen és túl
December 23-án mutatták be Némedi Emese: Négy falon innen és túl című lakásszínház előadását Szabadkán Dedovity Tomity Dina és Nyári Ákos szereplésével, amelynek a központi kérdése: menni vagy maradni?
A cselekményben egy fiatal szerelmes pár problémái és különbségei bontakoznak ki, ahogyan felnőnek és kapcsolatuk újabb és újabb fázisokba lép át a kamaszszerelemből. A történet Szabó Erika (Dedovity Tomity Dina) és Daróczi Áron (Nyári Ákos) párkapcsolatát követi végig, amelyet az idill, az intimitás és a konfliktusok váltakozása jellemez. Erika szereti otthoni életének megszokott hétköznapjait, előre tervez és igyekszik felépíteni közös életüket. Ezzel szemben Áron külföldön akar újrakezdeni abban a reménnyel, hogy kint jobb élete lehet és ott megtalálhatja saját útját.
Elsősorban Erika narratíváján, emlékein keresztül bontakozik ki a történet, azonban Áron oldala is teret kap elsőszám egyes személyben beszúrt kiszólások formájában. Olyan kiragadott, privát pillanatképek épülnek egymásra mint: egy félbehagyott pisilés, a közös bevásárlások vagy filmnézések, a telefonbeszélgetések, a teafőzés, a jövőtervezés és a fokozódó, ismétlődő konfliktusok. A darab egyszerre érinti a személyes kapcsolatokat, a felnövést, a ragaszkodást, az egzisztencia kérdését, az egyéni és a közös célokat, a saját élet kiépítését – otthon vagy külföldön, miközben egyedi módon mutatja be a két fiatalt és a lehető legmélyebben vonja be a közönséget.
Mindez a lakásszínház formájában egy összesen hat fős közönség számára mutatkozik meg, amely során a nézők és a színészek közti távolság mérhető centiméterekre redukálódik és egy olyan intim közelségből figyelhetik az előadást, amelynek hatására ők maguk is beépülnek a pár világába.
Az előadás egy szabadkai épület előtt indul, ahol a nézők a rendező vezetésével csengetnek és mennek fel a lakásba – ezzel a gesztussal Némedi Emese átadja saját életterét és otthonát a színházi előadás számára. A bejárati ajtón Erika invitálja be a közönséget és mesélni kezd, ahogy lakásban pakolászik. A rendezés a háromszobás élettér minden pontját kihasználja az előadás folyamán és egyedi asszociációs eszközökkel jeleníti meg a történetet. Ehhez mobiltelefonként funkcionál egy régi, kék tárcsázós vonalas telefon, égősorok alakulnak a város fényeivé egyik pillanatról a másikra, lepedők alakítják a szokványos nappalit az otthon és a távol terévé, párnák és pokrócok illusztrálják a pár kezdeti harmóniáját, majd a fürdőkád tengerré, és a polcról leemelt diótörő figura fiktív Áron-szoborrá változik; a lámpára aggatott rózsaszín esernyő légkörként jelenik meg, míg a süllyesztett plafont egy fénysor jelképezi a bőröndben.
Madarász Péter sound designja és Fleisz Miklós hangmérnök munkája mellett egy bakelitlemezlejátszó szolgáltatja aláfestő zeneként David Bowie Heroes dalát, de éppígy megszólal a vízforraló is a konyhában teafőzéskor. De idesorolhatnám az olyan jeleneteket is, amikor Nyári Ákos Daróként szobanövényeket helyez Erika elé, hogy aztán segítsen neki átlépni rajtuk a sötétségben egy gyermeki bizalomjátékot teremtve; vagy az olyan egyszerre komikusan abszurd, mégis élesen realisztikus jelenetet, amikor Dedovity Tomity Dina Erikaként egy vita hevében éppen a plafont porszívózza egyre erősebb fokozatra kapcsolva.
Ahogyan megelevenedik a lakás és minden tárgy átalakul, megjeleníti és létrehozza azt a teret és időt, ahol járunk, és amely folyton változik. A rendezésben és a színészek játékában megmutatkozó exponenciálisan fokozódó feszültség megbontja a tér mellett az idő szövetét is, amelynek következtében az előadás során felborul az időérzékelés és az egyórás időtartam egyszerre tűnik tízpercnek, és mégis több évnek.
A darab elkerülhetetlen, mégis hirtelen végét az ismétlés motívuma erősíti, amely a dráma központi konfliktusának – menni vagy maradni – folytonos visszatérésében ütközik ki. Erika és Áron vitája szóról-szóra ugyanúgy hangzik el minden alkalommal, eleinte egyre ingerültebben, végül már kiüresedve, amelyet mindig a kamillatea készítése zár le.
Ebben a sajátos fantáziatérben eleinte a kapcsolat és a két egyén épülését láthatjuk, ahogyan együtt kapják le a polcokról a könyveket és dísztárgyakat, hogy felépítsék közös jövőjüket. Ez a teljesség átfordul a térbontás aktusába, miután Áron kijelenti: elmegy külföldre. Egyre több tárgy kerül ki a szobából: Áron a korábban légkörrel ellátott álomházat magával viszi egy bőröndbe csomagolva, ezt követően Erika is egyre több dolgot pakol el, hogy a fiú után vigye őket látogatásakor – ezek a gesztusok is érzékeltetik, Áron fokozatos távolodását; majd egymás után takarják le a falakat fehér lepedőkkel, ahogyan szűkül, és kiüresedik kapcsolatuk korábban tartalmas világa.
A darab amellett, hogy ügyesen adagolja a szívmelengető és a fanyar humort, az abszurditást, a fájdalmat és a kiábrándultságot, folyamatosan elegyíti a fantázia olykor szándékoltan giccses megjelenítését a valóság kijózanító jellegével – a kedves emlékek gyermekien szépek maradnak, a fájdalmasak pedig a depresszió mélyével nyomasztanak.
Az egyik kiemelendő példa a fanyar humor alkalmazására a lepedőre vetített, Szabadkán forgatott videófelvétel, amely egy videóhívást mutat be kettejük között, amelyben Áron a kinti életet igyekszik reklámozni Erikának. A videó azonban komikus tragédiába fullad, ahogyan a Pionirt szeretné bemutatni Lindt csokoládégyárként, vagy ahogy a szabadkai Szent Teréz Székesegyház ikonikusan kettérepedt homlokzata előtt állva olvassa az épület leírását a Wikipédiáról, úgy mintha az kölni dóm lenne.
A cselekmény pontosan és mélyrehatóan ábrázolja a két karaktert és kapcsolatukat, olyan lépéseket és konfliktushelyzeteket illusztrál, amelyek a legtöbb párkapcsolatot jellemzik: a megismerkedés, az első, idilli időszak, a kezdeti különbségek, a viták, az együttműködés, a támogatás, az empátia és a megértés fontossága. Emellett a helyzetek és a nehézségek változásával pontosan érzékelteti, hogyan válnak kamaszokból fiatalfelnőttekké. Erika és Áron szerelme két nagyon eltérő egyént mutat be, akiket a különbségek végül eltávolítanak egymástól. A darab végig vezeti a nézőt ennek az élethelyzetnek minden érzelmi vonulatán, miközben nem választ oldalt, mindkét fél hibái és erősségei a felszínre kerülnek – az érem mindkét oldala hozzáférhetővé válik.
A kapcsolat vége előtt, ahogyan a halálos betegek esetében is, egy hirtelen javulás látszik, amikor hirtelen minden nézeteltérés megszűnik, és Erikáék még egyszer utoljára eljátsszák a közös jövőjüket, mielőtt teljesen lemondanának róla. Ezekben a pillanatokban, szívfacsaróan, és egyértelműen látható, hogy mindez csupán fantazmagória és a nézők a szereplőkkel közösen kezdik el elgyászolni ezt az ábrándot. A színes, karácsonyi égősorok alatt gyermeki örömmel ugrándozó pár képe egyszerre ironikusan giccses, mégis az egyezményes megalkotott hazugság egy nyers és őszinte vágyban gyökerezik. A szakítás pillanatában Erika és Áron a kanapén ülnek, ahol korábban a nézők helyezkedtek el, a közönség pedig nappaliban állva figyeli az eseményeket a pár eredeti helyéről. Ez a helycsere is példázza, hogyan vonódott be a befogadó a megfigyelői szerepéből és hogyan kerültek a karakterek az közös élményeiken kívüli nézőpontba. Mégis a Négy falon innen és túl legerősebb pontja, amikor a kapcsolat és a darab végével, Erika összepakol, körbenéz a lepedőkkel letakart szobában, majd leoltja a villanyt és kimegy a bejárati ajtón. Ahogyan az előadás elején a karakter már a tér részeként fogadta a közönséget és az élményforgatag részévé tette őket, a távozás gesztusával ő maga kilép és az addigi intenzív és stimuláló helyiség a kapcsolat kiüresedett maradványává válik.
A darab a párkapcsolatok mellett a kivándorlás problémájával is foglalkozik, amely nem csak a szabadkai fiatalságot érinti – a jelenlegi tüntetések kapcsán még jelentősebben mint korábban, hanem egyaránt a határon túli és az itthoni magyar fiatalokra nézve is aktuális kérdéskör évtizedek óta. Annak ellenére, hogy könnyű azonosulni a karakterekkel és a szituációval, az előadás képes egy autentikus, rendkívül személyes hangot megütni, amelynek köszönhetően nemhogy nem veszik el a lehetséges közhelyekben, még rájuk is kontráz.
Némedi Emese Négy falon innen és túl című előadása egy intim, közeli, finoman hangolt alkotás, amely megnevetteti a nézőt, mégis valamit mélyen felkavar benne korosztálytól függetlenül.
Írta és rendezte: Némedi Emese
Játsszák: Dedovity Tomity Dina és Nyári Ákos
Sound design: Madarász Péter
Zenei munkatárs/ hangmérnök: Fleisz Miklós
PR felelős: Barna Léna
Plakát: Bács Krisztina
Fotók: Szerda Zsófi
Külön köszönet: Sándor Emőke Orsolya
További információk az előadásról és a játékrendről itt.
