Fény-Kép-Szín-Ház – Fotókiállítás a Kóka Galériában
Remek színházi előadások idéződnek fel a képeken és sok-sok nagyszerű színészarc.
A szerző felvételei
Schodelné mint Szilágyi Erzsébet (1852) Barabás Miklós kőnyomatán, Egressy Gábor, mint Dózsa György (1857) Róhn Alajos litográfiáján már jelzi, hogy a színház és a színészek iránt az érdeklődés nem mai keletű. A fényképezés elterjedése még inkább megkönnyítette ezt. Paulay Edét Kolozsvárott, 1861-ben a II. Rákóczi Ferenc fogsága című darabban a főszereplőként Veress felvétele örökítette meg, de Schrecker fotója 1868-ban bemutatta Jászai Marit, mint Izabellát az Ördög piruláiban. A színház és a színész szerethető, s a legtöbb ember szeret szeretni. A színházat és a színészt pedig lehet.
A színházi fényképezés a legjobbakat csábította. Angelo fényképezte Honthy Hannát (Mayaként, 1932-ben), és a Vígszínház 1935-ös előadásában Dayka Margitot, Muráti Lilit és Lázár Máriát. Volt már akkor Színházi Élet – népszerű folyóirat a múlt évszázad első felében. A század második felében pedig lett Fim Színház Muzsika és Színház, Criticai Lapok és Ellenfény. Az utóbbi évtizedekben Keleti Éva a színházi fényképezés egyik legkiválóbb művésze. Egy-egy műve képes az egész előadás hangulatának, gondolatiságának érzékeltetésére. No és a portréi? Tímár József ügynöke szoborban is ott látható az emlékparkban. Keleti Éva ezeket a képeket még analóg géppel készítette.
A digitalizáció ebben is változást hozott. Azelőtt ismerni kellett a színészt, többször beszélgetni vele, több előadásban látni, hogy egy-egy jellegzetes portré megszülethessen. Az előadásokat is megnézhette többször a fotográfus, hogy a felvételhez kiválaszthassa a legmegfelelőbb pillanatot. Ma már erre nincs lehetőség. Fotóspróba van, s amit ott a fotós szeme kiválaszt, abból lesz a színházi fotó. Nagyon eltérő minőségű művek születnek, megfagyott pillanattal, megmerevedettséggel, élettelenséggel is, pedig a színház csupa élet. Nehéz mesterség fotózni egy színész arcát, amely mindig más és más, megörökíteni a gesztusait, hogy azok úgy érvényesüljenek, hogy a karakter egyéniségét és érzelemvilágát is kifejezzék, a színpadi pillanatot, a szituációt.
Öt színházi fotós, Gergely Beatrix, Hunyadi Margit, Kolbe Gábor, Puskel Zsolt, dr. Toldy Miklós Fény-Kép-Szín-ház címmel kiállítást rendezett. Mindegyikük más-más karakter, mindegyikük máshogy közelít. Ami közös bennük, az a vonzalom a színház iránt. Külön érdekesség, hogy ebben az acsarkodós világban öten nem féltékenyek, hanem segítik egymást. Együtt állítanak ki, egymás gondolatait, látásmódját mintegy összesítve. Munkásságukból húsz-húsz képpel jelentkeztek most. Mindegyikük fotóival sokszor találkozhatunk a különböző médiafelületeken. Közel hasonló kvalitásúak. Érzik és értik a színházat és szívvel közvetítenek felé. Sok remek színházi előadás idéződik fel a képeken és sok-sok nagyszerű színészarc.
A bemutatkozás ötlete Gergely Beatrixé, s közösen határozták el, hogy témánként csoportosítanak. Az előadások mozgalmassága, a beállítások jellege képezi a témákat. Külön helyezték el a remek portrékat. Egy falnyi képpel tisztelegnek Kulka János művészete előtt. Puskel Zsolt pedig egy gyönyörű kompozíciót állított össze képeiből a közelmúltban eltávozottak, már az égi színpadról ránk tekintő művészek portréiból (például Margitai Ágiról, Sinkó Lászlóról).
A színházi előadásnál nincs illanóbb. Egyszeri és megismételhetetlen. A következő alkalommal ugyanaz a mű ugyanazokkal a szereplőkkel már teljesen más, mert a közönség hangulata megváltoztatta. Az élményt és a szereplők arcvonásait meg lehet örökíteni és a képek alapján felidézni.
A Kóka Galériában (Budapest, XIII., Visegrádi u. 6.) igazi Fény-Kép Szín-házban járunk.
A kiállítás a Kóka Ferenc Alapítvány Galériájában szeptember végéig tekinthető meg.
