Fotósziget

|

Sziget 25 – Fesztiváltörténelem fényképeken

 A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kiállítása

Tombolós hormonú az ember egy életszakasza, s már nem gyerek, de még nem tudja micsoda, főleg azt nem, hogy ő kicsoda. Ilyenkor élettani változások és érzelmek hurrikánja tombol az egy-embertestben. El akar szakadni mindattól, ami volt és társakat, közösséget keresgél, akármit, amiben megtalálhatja azt, ami ő. Mindenképpen el kíván különülni, valami olyasmit akar, ami más, mint aki más. Zöldre vagy kékre festi a fülét, nagymamája függönydarabkájába öltözik, valaki más pedig a függönykarniscsonkot vagy kerékagyrészletet visel ékszer gyanánt. Másnak lenni, elkülönülni, kiválni! A sok önmagát kereső, amikor tömegbe gyűlik, szinte masszává olvad. Egynemű lesz. A sokfélékből így együtt megszületik fiatalság apoteózisa. A közös élmény, az együtt csodája.

Nem tudom, a Sziget megálmodói ezt szerették volna-e elérni, de ez sikerült. Az akárhány éves, ha leveti az aszfaltjáró cipőjét, ha fűre heveredésre alkalmas göncökbe bújik, akkor átélheti ezt. A Hajógyári-sziget mindenben különbözik mindenféle hétköznaptól. A sátorozó nem magányosan szemléli a föléje boruló csillagos eget, hanem szoros közelségben más tízezrekkel. A komfort elhagyása pedig nem áldozat, mert közös az élmény, a buli. Egy buli pedig lehet ezerféle.

A szerző felvételei

A jó fotográfusnak az a dolga, hogy felmutassa fotópapíron vagy képernyőn két dimenzióban magát az életet. Benkő Imre Prima Primissima- (és sokféle, például Pulizter-, Wordl Press-) díjas, Érdemes művész a fotográfia több műfaját műveli. Egy időben még színházi fotográfiákat is készített, de ő volt, aki emlékezetesen örökítette meg Ózd városának leépülését. Utazik szerte a világban és mindenről Benkő Imré-s képeket készít. Mindenben a mást, a karakterest mutatja fel, hogy közel kerüljön a látvány a néző szívéhez is. Ő látszatszemlélő, látszatkívülálló, mert bennfentes. Mindenhol az! A Szigeten is. Már az elsőn ott volt és készítette – s az azt követő években is – az önfeledt létezésről csodálatos fekete-fehér képeit. Ahogy egy jó szociográfus teszi, léthelyzetet dokumentál, nem csak az igazat, hanem a valódit.  Önfeledtség, fáradtság, magány, ahogy változik minden, ami van. Most az életnek léttere ez a különös helyszín, ahol minden kivetkőzik magamagából, hogy bezárkózzon igazán. Ez a különös installációkon megvilágítva, még szívbe markolóbb.

Benkő Imre képei fekete-fehérek. Külön teremben kaptak helyet a kétezer-tizenkettőben alakult Rockstar Photographers – Csudai Sándor, Fűrész Zsolt, Kálló Péter, Major Kata, Mohai Balázs, Mudra László és Varga Benedek – felvételei, akik egyenként is tehetséges és díjakkal kitüntetett fotográfusok, de egymás mellett dolgoznak a fesztiválok megörökítésén. A hivatalos, a programot dokumentáló fotográfiákat a fesztiválérzés megannyi közvetlen pillanatának képével ötvözik. Ők együtt nőttek a Szigettel, saját generációjukat élik és fényképezik. Még portréképeiken is – a Benkő Imre-képektől eltérően – elsősorban az erőteljes látványvilágot, a varázslatot fogalmazzák fotográfiává; a felszabadultságot, a bulit, az önfeledtséget. Egy korosztály (mindenki annyi, amennyinek érzi magát, s rövidke időre az akárhány éves is teheti) életigenlését, a Sziget-érzést színkavalkádban jelenítik meg.

Sziget 25 – Fesztiváltörténelem fényképeken

Kiállított művészek:

Benkő Imre

Rockstar Photographers: Csudai Sándor, Fűrész Zsolt, Kálló Péter, Major Kata, Mohai Balázs, Mudra László és Varga Benedek

A kiállítás kurátora: Csizek Gabriella

A kiállítás megtekinthető augusztus 31-ig

CÍMKÉK: