Olasz Ferenc fotókiállítása a Műcsarnokban
Egy eltűnt világ képei ezek, volt hitek, volt életek hű lenyomatai.
Olasz Ferenc Alsópáhok szülötte. Kicsi gyermekként – bár a huszadik század közepét írtuk – a tizenkilencedik világa vette körül. Korabeli házak, tevékenységek, munkaeszközök és főleg életek. A magyar falu maga volt a múlt, a létfenntartásért vívott küzdelmével, a reggeltől estig tartó munkával.
Ez a világ indította el a fotóművész Olasz Ferenc pályáját. Nagyon korán a televízióhoz került. Ez a munka lehetőséget adott számára az ország bebarangolására. Olasz a fa-, kő- és pléhkereszteket helyezte a középpontba, amelyek a poros utak, vagy a szántóföldek mellett megállásra késztették a vándorlót. Nem Itáliában tanult, képzett művészek faragták ezeket, hanem egyszerű mesteremberek, akiknek a hite volt erős. Olasz Ferenc első filmjét 1973-ban a református temetők sírkeresztjeiről készítette. 1975-ben jelent meg az első könyve Fejfák címmel, amelyhez Nagy László írt előszót. Azóta tizenöt további albuma jelent meg hasonló témában.
fotó: Józsa Ágnes
Először 1972-ben volt kiállítása. A mostani, műcsarnoki egyéni bemutatója már több mint a századik. Volt tárlata Krakkóban, Párizsban és Rómában is.
A kiállítás első termében, a fekete-fehér, korai képeit helyezték el a szervezők „Az ember háza” címmel. A falusi tájak, épületek régi, mára a múltba vesző világa elevenedik meg a fényképeken. A második, „Az utak mentén” a színes képein bájos Mária-arcokat és naiv, festett Krisztusokat látunk. A harmadik terem „Az Isten háza” címet viseli, ahol a tájjal és tájban nézhetjük a templomokat és kálváriákat.
Arcodat keresem. Olasz Ferenc fotográfiái a Műcsarnokban. Kurátor: Tulipán Zsuzsanna. A kiállítás 2026. január 18-áig tekinthető meg.
