Kísérlettől a művészetig

|

Man Ray fotográfiái a MODEM-ben

A fotó nemcsak dokumentál, mert a fényképezőgép nemcsak pillanatot képes rögzíteni, hanem ki is tudja tágítani a pillanatot. Ez a nagy találmány. Man Ray a huszadik század fotográfiai nyelvezetét megújító fotográfus, operatőr, forgatókönyvíró, festő, vágó, kollázsművész, akinek fényképészeti munkásságáról ezen a kiállításon a kísérleti művektől a szürrealizmust idéző divatfotókig kaphatunk teljes képet.

Man Ray (1890-1976) azért is különös alkotó, mert a fotóművészet történetének olyan alakja, aki egyszerre volt a fotónak, mint médiumnak az újrafelfedezője és megújítója is. Az, hogy festészetet tanult, nagyon erősen visszahatott a művészetére. Ez teszi érthetővé azt is, hogy miért bánik ennyire szabadon a kamerával, és miért kezeli a fényképezés során felhasznált eszközöket, eljárásokat matériaként. Szabadon nyúl a filmhez, készít könnyedén fotogramokat, párhuzamosan azzal, hogy kiváló, sokat foglalkoztatott portréfotográfusként  dolgozott Párizsban. Ez volt az, ami számára a megélhetést biztosította. A szabad és önfeledt kísérletezésben nem volt egyedül. Sokan látták akkoriban máshogy a világot, s aztán máshogy is akarták láttatni: a minden addigi újragondolása korparancs.

A szerző felvételei

A XX. század első éveiben az inspirációt egyrészt a városiasodás adta, az, hogy megváltoztak a technikai feltételek. A termelésben csakúgy mint az életfeltételekben.  A technikai fejlődés, a  léghajó, repülőgép, az autók elterjedése a városok életét is  sokkal intenzívebbé, pezsgőbbé, forrongóbbá változtatta. Gondoljunk csak New York felhőkarcolóira,  Párizs  fényeire,  Berlin dekadenciájára.  A világnak ezekben a központjaiban új életforma jelent meg. Ezt változtatta meg az I. világháború sokkja, reményvesztettsége és elnyújtottsága. A kísérletező művészek közönsége akkor is egy szűk értelmiségi kör volt. Törekvéseiket a II. világháború után érthettük meg igazán.

Ray Man az avantgárd sokszínű látványnyelvét beszélte. A fotográfiát, amely addig csak dokumentált, átemelte a művészet eszközévé. Ő volt az egyik első, másokkal együtt, például Moholy-Naggyal, aki a fényképezőgépet a városiasodás új esztétikájának közvetítésére használta. Másfajta nézőpont (lásd a Bauhaus fotográfusait), másfajta képkivágás (például orosz művészek, mint Rodcsenko) jelent meg az alkotásaiban.

Man Ray azért is érdekes, mert a kísérletező szemléletmódja mellett a portréival és a divatfotóival bele tudta csempészni ezt az új  nézőpontot és ezeket a technikai újításokat a fotó világába. Ezáltal ez a látásmód sokkal szélesebb körben vált ismertté, mint másoké. Így népszerűsítette ezt a szemléletmódot, ami aztán hozzájárult ahhoz,  hogy az általa művelt fotográfia ne csak kísérleti fényképként maradjon meg, hanem sokkal szélesebb körben elfogadott,  művészeti nyelvvé váljon.

Nevéhez kötődnek az úgynevezett „Rayogrammok”. Man Ray a nagyítógép alatt a papíron árnyékot vető tárgyak és anyagok alkotta kompozíciók mellett beavatkozott a nagyítás folyamatába, hogy egyedi hatású nyomatokat készítsen, hogy a kamerát nem mint a világot dokumentáló, hanem mint műalkotásokat előállító eszközt értelmezze.

Ahogy Kincses Károly fogalmazott a kiállítás megnyitóján: „Művészi rangra emelte a tónusmódosító eljárásokat, a negatív és pozitív szolarizációt, izohéliát, a grafikai hatású tónus nélküli fotográfiát. Bátran használta a dupla expozíciót, a montázst, készített kamera nélküli felvételeket, néha a kép negatívját tekintette végleges műtárgynak. Hagyományosnak mondható aktjaiban, portréiban, divatképeiben is gyakran van egy-egy csavar, mely szokatlan pózban, szürreális szituációban, öltözékben, egyéni megvilágításban, meglepő kivágásban, túlzó felnagyításban manifesztálódik. És ezek egyike sem machés, csinált, izzadtságszagú, hanem “csak úgy jött” belőle, s ez is igazolja korábbi felvetésemet: ha egy ember művész, akkor amit csinál, az művészet.”

Kurátor: Petrányi Zsolt művészettörténész

Man Ray kiállítása  a MODEM-ben (Debrecen) 2019. február 24-ig látogatható

CÍMKÉK: