Cserba Júlia: Magyar származású fotográfusok Franciaországban
A modern fotográfia történetében kiemelkedően magas számban alkottak magyar művészek, akik kortársaik látásmódját is befolyásolták.
A múlt század húszas éveinek magyar világa is olyan volt, hogy sokakat késztetett emigrálásra. Helyet kellett keresni valahol a Nap alatt. Senkinek sem volt könnyű az új, változatos helyszíneken. Bécs, Berlin után sokaknak Párizs és Franciaország következett. A nyelvi kommunikáció hiányosságait pótolni tudta a kép. Ha valakinek pedig a nagy dobozgép helyett kézbe simuló (kölcsönbe kapott) Leicája volt, az titokban lefotografálhatta a fényképezéstől elzárkózó irtózó Trockijt. A fotóst akkor még Friedmann Endre Ernőnek hívták, de a politikus beszédét közlő Der Welt Spiegel 1932. december 11-i száma teljes oldalt szánt a képeknek. A fotográfus 1936-ban felvette a Robert Capa nevet, de akkoriban még barátokkal együtt – André Kertész, Brassai, Anton Prinnel – alkalmi munkákból tengette életét.
A modern fotográfia történetében kiemelkedően magas számban alkottak magyar művészek, akik kortársaik látásmódját is befolyásolták, mint például Moholy-Nagy László és Kepes György, vagy a divatfotózásban lettek világhírűek, mint Munkácsi Márton és Corneille Capa, vagy a szocio- és riportfotóban szereztek maguknak nemzetközi hírnevet, mint Paul Almásy, s fotografálhatták Picassót, mint Brassai.
Leginkább festők voltak, akik a XX. század elején megalapították a „Párizsi iskolát”. A fényképezést akkor még nem sorolták a művészeti ágak közé, de a nagyobb alkotói szabadság, a több megértés okán otthonra találtak itt a Közép-Európából érkező fotósok is. Szakmai felkészültségük és nyitottságuk lehetőséget teremtett számukra is.
Sokan voltak. Hányan? Azt nem tudni, de Cserba Júlia hosszas kutatómunkával ötvenöt hosszabb-rövidebb ideig Franciaországban tartózkodó, vagy ott letelepedett ötvenöt alkotót mutat be nekünk a Corvina Kiadónál megjelent kötetben. Ő 1983 óta él Párizsban, műkritikus és művészeti író. Több mint két évtizede foglalkozik a franciaországi magyar származású művészek munkásságával. Kutatási eredményeiből született könyve, a Magyar képzőművészek Franciaországban 1903-2005, a Vince Kiadónál jelent meg. Ezt számtalan monográfia követte. Most a fotográfusokat vette sorra Cseh Gabriella segítségével, aki 2008 óta él Párizsban. Vették a fáradságot és nemcsak könyvtárakban kutattak, hanem felkeresték az élőket és a már elhunytak hozzátartozóit, hogy minél gazdagabban mutathassák be nekünk az izgalmas életműveket. Sajnos, a kecskeméti Fotográfiai Múzeumtól – megfizethetetlenül magas árat kértek – nem sikerült képanyagot szerezniük. Így is ismert, kevésbé ismert és ismeretlen nevek arca, életútja, sorsa kerül elénk változatos képeik, fotóik gyönyörű látványával.
Tudós kutatók munkája a könyv, ezért pontos életrajzok, jegyzetek, függelék és névmutató egészíti ki a kötetet, amelynek megjelenése a Corvina Kiadót dicséri.
Aki nem szakmabeli, csak érdekli az élet, a fotográfia, az is izgalmas és érdekes olvasnivalót talál a kötetben.
Könyvbemutató a Fugában
Cserba Júlia: Magyar származású fotográfusok Franciaországban az 1920-as évektől napjainkig című kötetének bemutatóját a Fuga Budapesti Építészeti Központban tartották február 13-án, Alföldi Róbert megnyitó szavaival.
