Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek – Budapest Music Center
Bartókról nagyon sok feltétel készült. Sokat fotózták talán azért is, mert fotogén volt, finom vonású arca, kifejező tekintete jól mutatott a folyóiratok lapjain.
A szerző fotói
A legkeményebb időben is felmutatott valamiféle emelkedettséget. Nagyon sokszor megörökítették zongorajáték közben, még a legszerényebb nyomdai kivitelezés is át tudta emelni a fenségességét. Nem koncertfelvételeket látunk, hanem az embert, aki mindig makulátlanul elegáns az öltönyben, mellénnyel és nyakkendőben, puha nyúlszőrkalapban. Érdekelte a képzőművészet, kapcsolatban volt a Nyolcak festőcsoporttal és fotográfus barátai is voltak. Egész tartásán látszik, hogy tisztában volt önmaga értékeivel, hogy Kodállyal együtt a gyűjtőútjaiknak köszönhetően a népművészetet beemelték a művészet legmagasabb köreibe. Ezzel is példát mutattak a huszonegyedik századi embernek.
Gyökereink itt vannak bennünk, hozzuk magunkkal, hiszen nekünk is korunk égető problémáival kell küzdenünk. Bartók a zenéjével a mikrokozmoszt makrokozmosszá tágította. A képeken érzékelhető az ő személyes karaktere, művészi alázata és az erkölcsi kiállása.
Izgalmas látni, ahogy Paul Sacher bázeli otthonában (1937) borospohárral kezében kipiheni a koncertsorozat fáradalmait. A másik fotón törökországi gyűjtőútján a kumarli törzs tagjaival (1936) szőnyegen ülve láthatjuk: „Tévednek azok is, akik azt hiszik, hogy ezeknek a földből kisarjadzott erőknek a helyszínen való tanulmányozása, hétköznapi nyelven szólva, a népdalgyűjtés valami rettentően fáradságos, lemondással és áldozattal járó munka volt. Ami engem illet, csak annyit mondhatok, hogy az az idő, amit ilyen munkával töltöttem, életem legszebb része: és ezt nem adnám oda semmi másért sem. Legszebb, a szó legnemesebb értelmében, mert még egy egységes, de már eltünedező társadalmi berendezkedés művészi megnyilatkozásának lehettem így közvetlen szemlélője. Szép a fülnek, szép a szemnek.„
Minden felvétel alatt találhatunk hasonló szövegeket, amelyek még közelebb hozzák a zeneszerző egyéniségét.
Forrás: Bartók Népdalkutatás Kelet-Európában. Bartók Béla összegyűjtött írásai, szerkesztette Szőllősy András Budapest Zeneműkiadó, 1966.
