David Claerbout és Ősz Gábor kiállítása – Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
A sötét utcán is tudunk olyan felvételt készíteni, amelyen értelmezhetően körvonalazódnak az alakok és tárgyak. Ez már egy teljesen új hozzáállást jelent, és nem tudhatjuk, hogy ennek a folyamatnak hol lesz a vége.
A kiállítás egyik kurátorával, Petrányi Zsolttal beszélgetek.
Azzal, hogy mindenki a legegyszerűbb, kéznél levő eszközével, a telefonjával jó minőségben a számára fontos pillanatot megörökítheti, megváltoztatta viszonyunkat magához a képhez is, nemcsak a fényképhez.
A kiállítás története egészen 2018-ig nyúlik vissza, amikor is Ősz Gáborral arról beszélgettünk, hogy az ő, és az általa is nagyon tisztelt David Claerbout valóságot átíró munkáiban mennyi a közös. Eszünkbe jutott Birkás Ákos egyik, 1982-es írásának a címe: az Anticamera. A mi asszociációnk szerint ez a fogalom arról szól, hogy a világ ma mindenféleképpen két részre osztható. Az egyik része az, amit a kamerák közvetítenek, és amelynek révén a világot megismerhetjük, és van egy olyan világ, ami nem olyan könnyen leírható, mert számítógéppel képződik, s ezt akár antikamerának is lehet nevezni. Megkerestük David Claerbout-ot, akit szintén nagyon inspirált az anticamera fogalma. Az ő művészetében létezik egy kidolgozott elmélet, ami arról szól, hogy a valóság a jövőben nem a kamerák által közvetített, hanem a számítógépek belsejében létrejövő kép lesz. Ezt a lehetőséget ő a sötét optika szóval fémjelzi. Nagyon örülünk, hogy a Capa Központ lehetőséget adott most a két művész kiállításának.
David Claerbout-tól két olyan művet láthatunk, amelyet a magyar közönség még nem ismert. Az egyik egy 2008-as, a másik egy 2011-es munka. Mindkettő egy 25 perces film. Azért gondolkozik ő ebben a kategóriában, mivel a fotográfiát már egy nem létező műfajnak tekinti, és ezért ezek mozgó vagy diaporáma jellegű alkotások. Ősz Gábor esetében mind a három installáció, ami itt látható, teljesen új munka. A látogató arra számítson, hogy nagyon szimpla konstellációkat, nagyon egyszerű dolgokat és történeteket ismerhet meg. Ezek az egyszerű installációk a fényről, a fotográfia pillanatnyiságának a megkérdőjelezéséről, a hely, az idő, a fényképező személyének a bizonytalanságáról szólnak, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy az a fény, amit látunk, ami a képet létrehozza, az valójában mit is mutat. Ezek a mechanizmusok, ahogyan ezt ezek a művészek közvetítik, nagyon egyszerű képletek. Éppen azért, mert egyszerű képletek, nagyon elgondolkodtatóak, nagyon tanulságosak és filozofikusak.
Számomra ez a kiállítás valójában a képről alkotott fogalmaink átértelmezéséről szól.
Igen, s nem véletlen, hogy itt, a Robert Capa Fotográfiai Központban jött létre. Szándékosan úgy beszél a fotográfiáról, hogy nem hagyományos értelmű fényképeket mutat. A fotográfia történetét általában több szakaszra szokták osztani. Az első szakaszt, azt az analóg szóval illetik, s ez azokra a mechanikus eszközökre és kémiai eljárásokra utal, amelyek révén a felvételt el lehetett készíteni, a filmet elő lehetett hívni, fel lehetett nagyítani. Ezt követte, ezt váltotta föl a kilencvenes évektől az a korszak, amiben ma is élünk. Ezt a digitális fotográfia korszakának hívják, amely mellőzi a kémiai és fizikai folyamatokat. David Claerbout már szembesít minket azzal, hogy a korábbi korszakokkal ellentétben, ahhoz, hogy egy telefonnal valaki jó minőségű felvételt készítsen, semmiféle szaktudásra, ismeretre nincsen szükség. Ezek a fényképezőgépek már a sötétben is látnak. A sötét utcán is tudunk olyan felvételt készíteni, amelyen értelmezhetően körvonalazódnak az alakok és tárgyak. Ez már egy teljesen új hozzáállást jelent, és nem tudhatjuk, hogy ennek a folyamatnak hol lesz a vége. Erről a folyamatban levésről, az új képtípusról és a technológiák állandó változásáról is szól ez a kiállítás. A művészek felvetései emlékeztetnek arra, hogy nem vagyunk még ennek az útnak a végén, és ki tudja, mi jön még.
ANTICAMERA – David Claerbout és Ősz Gábor kiállítása a Flamand kormány, a Mondriaan Fund és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre. Kurátorok: Petrányi Zsolt és Mucsi Emese.
Megtekinthető március 27-ig a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban
