André Kertész-fotók a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből
„Fényképezésem valójában egy vizuális napló. Ez egy olyan eszköz, amely kifejezi az életemet, leírja az életemet, ahogy a költők teszik.”
Ez a napló olyan, hogy valamennyiünk számára személyessé válik. A képek bevonzanak a megjelenített világba. Kertész Andor Budapesten született (1894), Kertész Lipót nagy műveltségű, de üzletileg kevésbé sikeres könyvkereskedő fiaként, s meghalt New Yorkban világhírű fotósként. (1985) Még itthon első keresetéből vett egy Ica-Platten Camera fényképezőgépet. „Fényképész szeretetem volna lenni, de nem olyan, mint a többi.” Valóban, ezt az óhaját valóra váltotta. Harmincegy éves korában került ki Párizsba. Ott a magyarok között befogadó, segítő közeget talált: Csáky József szobrászművész, Tihany Lajos, Beöthy István szobrász – az ő műtermében készült Förster Magda kabarétáncosnőről a Szatirikus táncosnő –, Vértes Marcell, s a zeneszerző Joseph Kozma társaságában. 1927-ben az első párizsi kiállításán József Attila volt az egyik előadó. Bölöni Györggyel végigjárta Ady párizsi életének színtereit. Bár kapcsolatban volt Mondriannal és a szürrealisták csoportjával, mégis mindig megőrizte függetlenségét. A párizsi utcák jelenetei rendkívüli témákat kínáltak számára. A tócsák visszaverődései, az árnyékok játékra késztették. A Vue magazin kérésére készítette a torzított képeit. 1934-ben jelent meg a Párizs Kertész szemével című kötet, amelyet a franciák is lelkesen fogadtak. Robert Capa első spanyolországi képeit közlő „Death in Making” című könyvének ő készítette a grafikai terveit. Meghívásra érkezik Amerikába, de a közelgő háború és a megbízások ott marasztalják.
Franciaország mindig sokat jelentett számára, halála előtt, 1984-ben archívumát, negatívjait, levelezéseit a francia államra hagyta. Szigetbecsén, gyermekkora színhelyén emlékmúzeuma lett. Ő volt a Leica első professzionális felhasználója, s élvezettel használta a zoom-ot. Life magazin azért utasította vissza képeinek közlését, mert túlságosan sokat „beszéltek”. Ő pedig azt mondta: rosszul beszélek angolul, rosszul beszélek franciául, a fotózás az egyetlen jól beszélt nyelvem.
Bölöni György A sötétkamra varázslója című írásában így fogalmaz: „fotói a kor művészeti dokumentumai. Ő nem demonstrál és nem teóriákat fotóz. Amikor mások már elmentek, mert azt hiszik, hogy már nincs fotografálni való, akkor jön Kertész, a lírikus, az álmodozó, és felfedezi a legbámulatosabb témákat. Az emberek ritkán veszik észre a tárgyak életét. Az ő számára külön megnyílnak a tárgyak, és kitárják rejtett arcukat. Mindig az a nagy művész, aki új víziót tud adni a világról…” Kertész új víziót adott.
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításán a PIM, a Kassák Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet eddig kevésbé ismert anyagából mutatnak be hetvenhárom eredeti vintage fotót.
Főleg franciaországi képeket látunk, művészeket, akik befogadták, és különféle párizsi csoport- és utcaképeket. Fényképezett utcát, szobabelsőt, tárgyrészletet. Ő egy mindent fényképező fotográfus volt, fényképezett mindig, mindenütt, mindent. Fényképezett megbízásból, fényképezett barátságból és fényképezett saját örömére. Párizsban megtalálta azt a lehetőséget, amit mindig keresett a fotográfiában. Megtalálta a megélhetést, a munkát, a kiteljesedést. A kiállítási anyagból kiemelkedik két ikonikus fotó, amely a Párizsban járt az ősz című Ady-vers keletkezésének kávéházi körülményeit mutatja be, illetve a költő szállodai szobájának részleteit. Több kép ábrázolja Kertész és Tihanyi Lajos festő barátságát, valamint a francia avantgárd színházi életbe berobbanó Blattner Géza vezette bábszínház előadásait, díszleteit, s a tagok mulatozásait. A lírai hangulatú, ellesett pillanatokat talált tárgyakat és városrészleteket ábrázoló felvételek, művészi portrék, néhány róla készült felvétel, levél, könyv és egy vele készített interjúrészlet egészíti ki.
Brassai 1963-ban a Camera című svájci lapnak ezt írta róla: sem Budapest, sem Párizs, sem New York soha nem hagyta el Kertészt. Mindhárom városának igaz polgára maradt.
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítását Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfus nyitotta meg, köszöntőt mondott Frédéric Rauser, a Budapesti Francia Intézet igazgatója és Bálint András színművész Bölöni György A kamera poétája című művét olvasta fel.
André Kertész neve és munkássága az egyetemes fotótörténet része. A 2002-ben felfedezett 151141 számú kisbolygót róla nevezték el, s 2008-ban a Merkúr bolygón egy 31,55 km átmérőjű krátert róla nevezett el a Nemzetközi Csillagászati Unió.
A kamera poétája
André Kertész-fotók a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből
Kurátor: E. Csorba Csilla
Arculat és tipográfia: Kaszta Dénes
Megtekinthető: 2019. október 6-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban.