Párizsi áramlatok

|

A Szöllősi-Nagy András–Nemes Judit-gyűjtemény fotókból – MODEM, Debrecen

A gyűjtemény értékét nem csupán a történeti anyag, hanem az is növeli, hogy a mai kortárs fotográfusok alkotásai is bekerültek.

Lucien Hervé műve

Mélyáramok – ez a MODEM-kiállítás címe, amely a Budapest FotóFesztiválokon eddig szereplő képekből válogat. Nem mondom, a tárlatnak ez a része is izgalmas. De találtam szívemhez nagyon is közel állót. A bemutatóhoz kapcsolódott egy válogatás – százhetven kép – a Szöllősi-Nagy–Nemes házaspár (Szöllősi-Nagy András egyetemi tanár és Nemes Judit festőművész) műgyűjteményének fotókollekciójából. Ők azon kevesek közé tartoznak, akik tudják, a művészi fotó értékes műtárgy.

Kamaszkorukban kezdtek érdeklődni a művészet iránt. Egy nagyszerű rákosligeti középiskolai rajztanár is segítette őket ebben. Minden héten szervezett kiállítást, ahol – többek között, másutt nemigen tehették – az Európai Iskola művészei, Gyarmathy Tihamér, Bálint Endre, Ország Lili képeket hoztak, s beszéltek alkotásaikról. Nemes Judit festőművésznek készült – az is lett. Szöllősi-Nagy András pedig Barta Lajos hatására szobrászművész. Korán felismerte, hogy nincs elég tehetsége az alkotáshoz, de az érdeklődése már megvolt, Judittal együtt ők is eljutottak Petrigalla Pál (1922–1976) lakására. Oh, a sötét hatvanas-hetvenes évek! Itt összejött az akkori szellemi élet színe-java, például Hamvas Béla, Szentkuthy Miklós, Pilinszky János, Kassák Lajos, Korniss Dezső, Nádler István, Bálint Endre, Pernye András, Csáji Attila, beszélgettek a zeneesteken, s hallgatták Petrigalla fantasztikus gyűjteményének lemezeit, hétfőn oratóriumokat, kedden operát, szerdán Wagnert, s így tovább. Akik idejártak, úgy vélték, ez a világ közepe.

Unesco

A műszaki egyetem elvégzése után Szöllősi-Nagy az első fizetéseiből Bálint Endre-képet vásárolt. Szegények voltak, de elkezdődött a gyűjtés, aminek lendületet adott, hogy 1989-ben, Párizsban az UNESCO alkalmazottja lett. Abban az épületben dolgozott, amelynek egyik építésze Breuer Marcell volt, az épület fotósa pedig Lucien Hervé. A kilencvenes évek elején eljutottak Franka Berndt galériájába, aki anyagi csőd miatt elárverezte gyűjteményét. Itt jutottak hozzá Sugár Kata, Ergy Landau, Hevesy Iván fotóihoz. Először azzal a szándékkal vásároltak, hogy művészi portréfotók legyenek azokról a festőművészekről, grafikusokról, akiknek a munkái a gyűjteményükben megtalálhatók. Paul Almásy – sokat dolgozott az UNESCO-nak – munkái közül akkor került gyűjteményükbe több, amikor az UNESCO Curier pénz hiányában megszűnt, és az újságfotók feleslegessé váltak. Gyarapodott a gyűjtemény Trauner Sándor- (az Irma, te édes és a Legénylakás Oscar-díjas díszlettervezője) és Brassaï-képekkel is.  Megismerkedtek Lucien Hervén keresztül a Párizsban alkotó Molnár Verával.

A fotógyűjtés tehát portrékkal kezdődött, s folytatódott a test, az építészet, a munka témakörökkel, ezekből a kiállításon is többet láthatunk.

A képzőművészetben először magyarok műveit gyűjtötték, akik a XX. században éltek Franciaországban, Rippl-Rónaitól Hantai Simonig. Hamar kialakult a koncepció. „A magyar mivolt nem műfaj, hanem pech.” A gyűjtemény profilja a konstruktivista és a konkrét geometrikus munkákra specializálódott. Vagyis olyan művekre, amelyek nem a valóságra reflektálnak, hanem újat hoznak létre, a mű így lehet a valóság új eleme. Gyűjteményük háromnegyed része képzőművészeti alkotás.

Lugosi Lugo László: Szén sorozat 2. 1993

A fotó reflektál a valóságra. Az általuk gyűjtött képeken különös ez a reflexió. Több Lugosi Lugo-képük van, amelyek a kilencvenes években bezárt pécsi bányákat örökíti meg. Ember nincs a felvételeken, csak a megrázóan felmutatott tragédiájuk. De több alkotás van a különböző műfajokban remekeket alkotó Maurer Dórától, aki fotótechnikát felhasználó alkotásaiban is izgalmasan újszerűt hoz létre.

A kiállított művek többségükben vintage-ok, analóg technikával készültek, és alig van közöttük színes.

A gyűjtemény értékét nem csupán a történeti anyag, hanem az is növeli, hogy a mai kortárs fotográfusok alkotásai is bekerültek. Folyamatosan figyelik és segítik az alkotó tehetségek munkáit, s megpróbálják beépíteni a gyűjteményükbe.

Harminc év után hazaköltöztek, de nem hagytak fel a gyűjtéssel. Gazdag kollekciójukból a Kiscelli Múzeumban látható (március 15-ig) Rendetlenség a rendben – Vera Molnár művészete címmel a Fővárosi Képtár és a Szöllősi-Nagy–Nemes-gyűjtemény közös kiállítása.  A Bibliamúzeumban (IX., Ráday utca 28.) pedig Paris – Párizs! címmel a gyűjtemény festményeiből, grafikáiból és szobraiból állítottak ki tárlatot tavaly májustól szeptember 21-ig. Itt – többek között – Barta Lajos, Czóbel Béla, Mark Anna, Martyn Ferenc, Rozsda Endre és Tihany Lajos alkotásaival találkozhattunk.

Sarkantyú Illés: Lucien Hervé

A MODEM Mélyáramok-kiállítása – kurátorok: Szarka Klára, Somosi Rita –

A Szöllősi-Nagy–Nemes műgyűjtő házaspár fotográfiai kollekciójának bemutatása igazi meglepetés.

Kiállítók: Paul Almásy, Rogi André, Benkő Imre, Etienne Beothy, Boros György, Brassaï, Flanek Péter, Frankl Aliona, Gink Károly, Rudolf Hervé, Lucien Hervé, Hevesy Iván, Horváth László, Kaczur Pál, Joseph Kadar, Kerekes Gábor, Ergy Landau, Lugosi Lugo László, Maurer Dóra, Miskolczi Emese, Nadar, Sarkantyú Illés, Somlósi Lajos, Sugár Kata, dr. Szász János, Tóth György, Alexandre Trauner, Vattay Elemér (gyönyörű Bálint Endre-portréval).

Sugár Kata: Vonat

MÉLYÁRAMOK

Kortárs magyar fotográfia kontra klasszikusok

MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen

Megtekinthető március 15-ig

CÍMKÉK: