A Budapesti Fotófesztivál kiállítása a Kiscelli Múzeumban
A Budapesti Fotófesztivál hagyományteremtő szándékkal minden évben közös gondolkodásra és alkotásra hívja a művészeket a fotográfia egy-egy klasszikus műfajában.
Fotó: S. Faragó Gyöngyi
Tavaly a portré volt a téma, idén a csendélet témáját választották ihlető forrásként.
Csöndesen. A magyar fotográfia erőssége mindig is a riport- és a dokumentarista fényképezés volt. De hát Moholy-Nagy László fotogramjai, André Kertész tányérszélen nyugvó villája és a Szemüveges-pipás csendélete valamint a halálában asztallapig hajló tulipánja bőven beleférnének a pályázati kiírásba. A natura morta (halott természet), a still life (mozdulatlan élet) nemcsak a valóság leképezése, a látvány legtöbbször szimbolikus vagy sokféle mögöttes tartalmas hordoz. A pályázat kihirdetésekor csak azt szorgalmazták, hogy friss alkotás legyen, nem szabtak sem életkori, sem szakmai végzettségi, foglalkozási megkötöttséget.
Miért épp a csendéletet választották témául? – kérdeztem Szarka Klára kurátort.
Amikor elhatároztuk, hogy pályázatként mindig a klasszikus fotográfiai műfajokat hirdetjük meg – ezért volt tavaly a portré, mert az a legnépszerűbb és mindenki szelfizik –, én arra gondoltam, hogy a csendélet majd nagyon sokára kerül sorra, amikor már hozzászoknak az alkotók a műfaj-ötleteinkhez. Mucsi Szilvia és Somosi Rita fesztiválszervező társaim rábeszéltek, hogy próbálkozzunk. Én rettegtem, hogy kevés mű érkezik és azok is nagyon régimódiak lesznek. Nagyon kellemesen csalódtam. Több mint háromszáz pályamű érkezett, amelyekből száznegyvenet ki is állítottunk. Nagyon nehéz volt a válogatás.
Volt valami előzetes elvárásuk?
Pusztán annyi, hogy elsősorban új műveket vártunk és újszerű megközelítéseket. Ennyi volt a megkötésünk. Bármilyen installációval, bármilyen kiállítással, bármilyen technikával jelentkezhettek a pályázók.
Fotó: S. Faragó Gyöngyi
Azt gondoltuk, hogy a 21. században nagyon változatos megközelítések léteznek. Kellemes meglepetés volt az, hogy az idősebb művészek, akik pályáztak, akár nyolcvan felett is, vagy nagyon érdekesen újraértelmezték a klasszikus csendéletet, vagy egészen friss anyagokkal jelentkeztek. Kiderült az is, hogy még mindig mennyi humor vagy a groteszkre való hajlam él a magyar fotográfusokban, életkortól függetlenül.
Állandó zajban, hangprovokációban élünk, milyen fogalmaink lehetnek a csendről?
Amilyen szerény, rejtőzködő műfaj igazából a csendélet, olyan virulens valójában. Itt is láthatjuk, hogy megmozgatja az emberek fantáziáját. Talán éppen azért, mert a mai világ ellene dolgozik az ilyenfajta alkotói magatartásnak. Annak, hogy a kis, egyszerű, mozdulatlan jelenségekre figyeljünk, türelmesen odaálljunk, vagy akár azokat elképzeljük vagy megteremtsük.
Balla Demeter: Az idők kezdetén
A mai eszközökkel, a digitális technikával könnyedén jeleníthetünk meg bármit. Azt hiszem, hogy a csendéletben megfogalmazott élményre kifejezetten vágynak az alkotók. Egyfajta felüdülés nekik is és a nézőknek is. Egyszerre nagyon változatos és szórakoztató, ugyanakkor mégis minden mű egy kicsit elcsendesíti az embert.
Kiss Kuntler Árpád Balogh Rudolf-díjas fotóművész videómunkát készített erre a pályázatra.
Zavarban voltam, amikor a kiírást elolvastam, de szerepelt benne, hogy csendesen, s akkor eszembe jutott, hogy van egy videómunkám. Gyönyörű tavaszi reggel volt, s a felhalmozott dexion-salgó lapokra csöpögött a hólé. Körben gyönyörűen sütött a nap, és arra gondoltam, hogy ezt én megörökítem. Általam nem várt módon, a kint felejtett fényképezőgép rögzítette, hogy közben arrébb ment a nap pár centit. Az állott, olvadt hólében árnyékok tükröződtek. Amíg fényképeztem a csöpögő cseppeket, száznyolcvan fokot fordult a világítás hét perc alatt. Ez engem meghatott, s a környezetemnek is megmutattam. Később, amikor a Svájcban egyetemre járó gyerekemnek diplomamunkát kellett készítenie zenei témában, akkor ez őt inspirálta annyira, hogy egy hangszert is készített. Ez esőcseppel működik, úgy, mint amikor a különböző vastagságú lemezekre csöpög a víz. A videóm hét perc hét másodperces.
Kurátorok: Somosi Rita, Szarka Klára. Kurátorasszisztens: Tyekvicska Virág
A Budapesti Fotófesztivál Csöndesen kiállítása a Kiscelli Múzeumban 2018. június 24-ig látogatható.
