Viktória királynő és Abdul
Az osztálykülönbségek táplálékláncának még a tetején sem élet az élet, emellett érvel a Viktória királynő és Abdul.
A megtörtént eseten alapuló filmben egy fiatal, és persze igen jóképű indiai hivatalnok, Abdul Karim (Ali Fazal) 1887-ben Angliába érkezik Indiából, hogy átadjon Viktória királynőnek (Judi Dench) egy uralkodásának ötvenedik évfordulójára veretett érmet. Egy társával együtt utazik, akivel különbözőbben nem is lehetnének. Abdul optimista, és főleg karrierista, aki óriási lehetőséget lát ebben az utazásban, végre elszabadulhat monoton és értelmetlen munkájából és persze világot láthat a brit uralom alatt álló Indiában leélt gyermekkora után. Útitársa azonban gyűlöli a birodalmi elnyomókat és ezt az egész küldetést, és – komikus módon – barbároknak tartja a más szokások szerint élő briteket, igazi kultúrsokkot kap Angliában.
Megérkezve mókásan szigorú szabályok szerint kellene átadniuk az érmet, de Abdul nem tudja és nem is akarja fegyelmezni magát, így gyorsan felhívja magára a királynő figyelmét. Ekkor megismerjük az idős uralkodót is, aki meglepő módon nem talál több örömöt az életében, mint a két indiai, sőt, inkább kevesebbet. Szinte magatehetetlen, még a székletürítésről is dokumentációt kell vezetnie, környezete halálosan untatja, mivel mindenki a csicskája. A jólétet is megszokta, talán soha nem is ismert mást, így ezt sem tudja értékelni. Tudja magáról, hogy az egész világ gyűlöli, Indiába be sem teheti a lábát, mert rögtön az életére törnének. A szintén angol és szintén kosztümös Lady Macbeth egy – a patriarchális társadalom által elnyomott – feleség portréja, míg a Viktória királynő és Abdul viszont amellett érvel, hogy a kasztrendszer még a csúcsán állókat is tönkreteszi.
Az amúgy is férfifaló hírében álló királynőnek megtetszik Abdul, ezért aztán maga mellé veszi, majd kapcsolatuk egyre bizalmasabbá válik, ami roppantul bosszantja az uralkodó udvartartását – Viktóriát talán ez is motiválja, szeretne borsot törni a megalkuvó és képmutató alattvalóinak orra alá. A naiv Abdul továbbra is őszinte és tiszteletlen hangot üt meg vele szemben, így aztán a királynő egyre magasabb rangot ad neki, mentorának tekinti a fiatal férfit. Ezzel persze jó nagy botrányt kavar, lázadás készül ellene, ami ráadásul nem csak a meggyengült egészségű, az életből már kifelé tartó uralkodót fenyegeti, de Abdult is, aki közben családját is átköltöztette.
A film romantikus zsánerű történetnek tűnhet a címe alapján, de nem az, Viktória és Abdul kapcsolata sosem megy túl a barátságon, és a film sem fordul át olyan rebellis műalkotássá, mint az egyébként zseniális (a Harcosok klubja fő ihletőjeként is tételezhető) Harold és Maude, ami egy depressziós fiatal és egy életvidám, ámde idős holokauszt-túlélő nő tiltott szerelméről szól. Itt fordított a felállás, az idős asszony életébe hoz váratlan örömöt a tőle gyökeresen különböző személyiségű fiatalember. Stephen Frears mozija drámának is tűnhet, de igazán csak a vége felé, a királynő hanyatlásával válik azzá, valójában elsősorban vígjáték, és annak roppant szórakoztató, de közben tartalmas is.
A humort elsősorban a karakterek közti kulturális- és osztálykülönbségek szolgáltatják, a film emellett remek szatírája az angol királyság intézményének, amit nem ábrázol kevésbé barbár rendszernek, mint amilyen az indiai kasztrendszer. Frears veterán a kosztümös dráma zsánerében, munkáját ezúttal sem érheti panasz, ahogy Judi Dench szintén igen érett alakítását sem. Utóbbitól ez csak egy nagy szerep a sok közül, az igazi felfedezés inkább Ali Fazal, akinek sármos alakítása érthetővé teszi a királynő vonzalmát. És hogy mit tanulhatunk ebből a filmből napjainkban? Legyen elég annyi, hogy Abdul mohamedán.
A Viktória királynő és Abdul a Magyar Film Adatbázison