Nevetés és gyászfeldolgozás Lakos Nóra új filmjében

|

Véletlenül írtam egy könyvet

Egy olyan családi filmet láthatunk január 16-tól a mozikban, amely egy kiskamasz szemszögéből képes hitelesen nyúlni olyan témákhoz és érzésekhez, mint a gyász, a továbblépés és a felnövés, miközben megtartja a film könnyed, vicces, kedves és felemelő hangnemét.

A Véletlenül írtam egy könyvet egy másfélórás családi film, amely Annet Huizing, holland szerző Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?[1] regényének adaptációja Lakos Nóra (Edina 2011, Hab 2020) rendezésében.

A történet egy kiskamasz, Szigeti Nina (Demeter Villő) szemszögéből bontakozik ki, aki kiskorában elvesztette az édesanyját, így özvegy édesapjával, Andrással (Mátray László) és kisöccsével (Hárs Bonca) élnek hárman Adél nagynéni (Tenki Réka) kisegítésével egy kellemes homeosztázisban. Nina mindössze tizenkét éves, de már tudja, hogy író szeretne lenni, azonban elsődleges közönsége, öccse unalmasnak találja a lány estimeséit, így Nina a szomszédban élő elismert íróhoz, Lídiához (Zsurzs Kati) fordul segítségért. Miközben a fiatal írópalánta igyekszik kitanulni a szakma fortélyait, édesapja életébe belép egy komoly partner, Detti (Rujder Vivien), akinek hatására Nina kénytelen szembenézni az édesanyja hiányával.

A Véletlenül írtam egy könyvet egy olyan családi film, ami egyszerre kedves, vicces, könnyed és felemelő, miközben olyan fontos témákkal és érzésekkel foglalkozik, mint a gyász, a továbblépés, a felnövés, a szerelem és a kitartó munka; mindezt egy kiskamasz világán keresztül mutatja be a lehető leghitelesebben.

Demeter Villő és Zsurzs Kati, Véletlenül írtam egy könyvet film

Demeter Villő és Zsurzs Kati

Az írás motívuma, ami végig keretezi a filmet, segít megtartani a gyermekkor varázsosságát, és érzékeltetni a felnövés ezen szakaszában megtett lépéseket. A gyerekkorhoz kapcsolódik Lídia kertje, amely a titkok kertjének csodáját idézi. A film kezdetén Lídia otthona mintha egy másik, belső világ terévé alakulna, ami a történet folyamán veszít ugyan varázsából, de fontosságából nem. Emellett a pontosan elhelyezett kreatív grafikai megoldások is erősítik ezt a megközelítést, a narratíva vezetéssel közösen. Ahogyan a cím is előrevetíti – a cselekmény folyamán valójában egy könyv véletlenszerű megírását követhetjük végig. Ezt hangsúlyozzák az olyan kiszólások, mint az „ezt a részt tizenkétszer írtam át”, vagy az adott jelenetek, dialógusok újra játszása eltérő végkifejletekkel.

Az írás aktusa akaratlanul egy terápiás, feldolgozási folyamattá válik Nina számára – míg korábban nem talált olyan fajsúlyú problémát, amiről írhatna, Detti megjelenését követően sűrűsödni kezdenek az események. Detti egy kedves, szimpatikus fiatal nő, aki András korábbi partnereivel ellentétben nem megváltoztatná életüket, hanem becsatlakozna abba. Ez ellenben nem jelenti azt, hogy nem indít el változásokat a család dinamikájában. Nina ugyan alapvetően kedveli Dettit, mégis, amikor a nő szeretne részt venni az életükben, egy külső tolakodó erőként jelenik meg, aki elveszi az estimesélő szerepét, amelyet addig Nina töltött be, később pedig a legjobb szándékkal az anya szerepkörébe is belép.

Nina karaktere egy önálló fiatal lány, aki mivel nagyon fiatalon vesztette el az édesanyját, nem konfrontálódott az ezzel járó fájdalommal és a hiánnyal. Ennek kifejeződése a részvétnyilvánítások és a sajnálkozó tekintetek ignorálásával indul, majd később Nina gátfutó versenyének végén az anyatípusok felsorolásával folytatódik. A lány szeretné életében először jobban megismerni elhunyt édesanyját, és felkeres mindenkit – a segítőkész Robi bácsit is (Mucsi Zoltán) –  aki csak ismerte, hogy többet tudhasson meg róla. Felpróbálja anyukája régi ruháit és Lídia tanácsán elindulva szeretné megalkotni az anya karakterét, hogy életre kelthesse; azonban minden próbálkozás ellenére az anya, Lujza (Lovas Rozi) rejtőzködve marad – nem szerette ha fényképezik, így nem maradtak róla fotók, és mindenki mást-mást mond személyiségéről.

Fotó: Vajda Réka

Ahogyan egyre többet tud meg Lujzáról, egyre fontosabbá válik számára anyja emlékének megőrzése és megismerése. Nina kötődni kezd elhunyt édesanyjához, amit Detti látszólag a legjobb szándékától függetlenül meg akar semmisíteni: Nina öccsének estimesét mond, sok időt tölt Andrással, reggelit készít, megcsinálja Nina sminkjét, vásárolni is elviszi, ahol anélkül, hogy tudná, Detti Lujza egy régi ruhájához hasonlót ajánl Nina számára, ezt követően pedig a kávézóban a pincér (Bergendi Barnabás) azt feltételezi, hogy Detti Nina édesanyja, amire Nina határozottan kijelenti, hogy a vele szemben ülő nő, nem az anyja és elrohan. Innentől kezdve Detti nem jön hozzájuk és csak távolról tartja a kapcsolatot Andrással. A gyászfeldolgozás során Nina itt lép át a tagadás fázisából a haragéba.

Lídia javaslatára Nina igyekszik perspektívát váltani és felvenni Detti szerepét, de nem sikerül neki. A változás egyik pontját Lídia macskája, Néró temetése adja, amely egyszerre szomorú és abszurd, a kiskamasz lány itt találkozik először közvetlenül a halállal és az elengedéssel. Később Lídia új cicát fogad be, amellyel megmutatja, hogy a Néró iránt érzett szeretet nem veszít erejéből az új jövevény miatt. A másik fontos lépés a Robi bácsi segítségével helyreállított esküvői videófelvétel, ahol Lujza beszédet mond legjobb barátnője tiszteletére és Nina végre láthatja az arcát, hogy hogyan mozog, hallhatja a hangját, a nevetését. Így az anya egy rejtélyes, formátlan felhő helyett végre kivehető alakot ölt és lánya így már tud hozzá kapcsolódni. A történet szépen vezeti végig Nina eljutását az elengedés és elfogadás pontjára, hogy onnan később tovább tudjon lépni.

Véletlenül írtam egy könyvet film

Fotó: Kovács Tamás

Eközben Detti távolmaradása nem jelenti, hogy nincs jelen az életükben: András telefonál vele, még Nina kisöccse is tartja vele a kapcsolatot és hiányolja. Amikor édesapja lányának adja Lujza régi nyakláncát, a kislány Detti kézitükrében nézi meg magát. Nem felvállaltan, de őbenne is feltör Detti hiánya, például, amikor egy buliba készülve szeretné kisminkelni magát, ahogyan a nő mutatta korábban. Az apa, András maga is történetírással, pontosabban mesefilm készítéssel foglalkozik: új projektjének díjátadóján levetítenek egy részletet a kész meséből. Ebben a történetben a cica család elvesztette az anyukát, azonban a repülőn ülve megpillanthatják felhő-alakját, és továbbra is együtt lehetnek vele. A bemutató utáni fogadáson Detti is felbukkan a távolban, ahogyan integetve gratulál Andrásnak.

Best Film PÖFF Just Film, Véletlenül írtam egy könyvet

PÖFF, legjobb filmnek járó díj

A történet fő vonala mellett marad tér az egyébként hétköznapi kamasz problémákra is, mint a fiúk és a szerelem: Ádám (Hunor Demeter) udvarlási kísérletei, a barátság: Zoé (Zita Qian) Nina legjobb barátnőjének viselkedése és problémái, amelyek egy olyan tinilány világát tükrözik, akit nem ért olyan trauma, mint Ninát. Megjelennek az olyan tipikus gyermeki viselkedések és trükkök – mint az alvás tettetése, a felnőttek kihallgatása érdekében és mindent összefűz Bagossy zenéjének motívuma. Ezek a mozzanatok biztosítják a Véletlenül írtam egy könyvet hiteles hangját és megtartják a kedves, vicces hangulatát a megható pillanatok mellett. A film megérdemelten nyerte el a legjobb filmnek járó díjat a Tallinn Black Nights Just Film fesztiválon.

Rendező, forgatókönyvíró: Lakos Nóra
Producer: Sümeghy Claudia
Színészek: Demeter Villő, Zsurzs Kati, Rujder Vivien, Lovas Rozi, Tenki Réka, Mátray László, Mucsi Zoltán, Hárs Bonca, Zita Qian, Hunor Demeter

További információk a filmről és a vetítésekről itt.

Véletlenül írtam egy könyvet magyar plakát_BátoryPéter

Bátory Péter: Véletlenül írtam egy könyvet magyar plakát

[1]2014 – első megjelenés éve
2019 – első magyar megjelenés éve (Pagony Kiadó)

CÍMKÉK: