Tim Burton filmje
Tim Burton ugyan még mindig nem a régi, de a Vándorsólyom szerethető, szórakoztató, olykor mélyebb gondolatokkal is eljátszó, a középszerűségtől elmozduló mozi.
Tim Burton az utóbbi időkben önmagához képest rikító, színpompás giccsel és ripacskodó színészekkel borzolta a rajongói idegeit. Most mintha kicsit feleszmélt volna a cukormázas bódulatból. A Vándorsólyom kisasszony és különleges gyermekei még mindig nem az Ollókezű Edward, de egészen jó úton halad. Ransom Riggs könyvéből készült filmadaptációból Burton kifelejti a szebb napokat látott Johnny Deppet és vele együtt minden más harsányságot is. Az egykori sajátos morbid báj, a borongós hangulatba burkolt különös figurák, akiknek az élettere és jelleme egyszerre tud idilli, ijesztő és visszatetsző lenni, a mesék két tradíciójának egymás mellé helyezése mintha újra egy egésszé állna össze. Az népi, nyerseséget, brutalitást nem nélkülöző orális tradíció és a polgári, eufemizált írott tradíció a film képi világában jó ízléssel váltakoztatott érvényesítésében (olyan ez tehát, mintha egy mese két erősen eltérő stílusú variánsából vágnánk össze egy történetet) van valahol Tim Burton sikerének és egyediségének titka, ahogy a visszaesés mögött is az állt elsősorban, hogy e két tradícióval való játékban a „Tim Burton-ös összhang” felbomlott. Hogy itt újra összeállt, az talán annak is köszönhető, hogy a könyv világa nem is „rímelhetne” ennél jobban a rendező egykori munkáiban megteremtett atmoszférára.
Burtonnek ez az adaptáció tehát kézhez álló volt, mondhatjuk se a rendező, se a könyv nem kaphatott volna nagyobb esélyt arra, hogy a maximumot hozzák ki egymásból: a lehetőségek azonban félig kiaknázatlanul maradtak.
Sajnos a film érezhetően a kötet rabja maradt sokszor. Aki beül rá és nem olvasta a könyvet, még az is megérezheti azt a kettősséget: hogy a regény egyszerre vált az alkotás közben lehetőséggé és korláttá a rendező számára. Ott ragaszkodott bizonyos összetevőkhöz, ahol nem kellett volna, és zárást lehetetlen módon csapta össze. Némi keserű szájízt hagy maga után az, hogy a rendező önkritikája visszavett a bátorságából is, de alapvetően egy szép, egykori munkáinak képi világát idéző filmre ülhetünk be, ahol jól megformált karakterekkel, szerethető színészi játékkal, izgalmasan megjelenített történettel találkozhatunk.
Történetünk szerint a kortársai által kirekesztett, kamasz Jake egy átdolgozott nyári hétköznap után rátalál halott nagyapjára, és azt állítja, hogy egy különös szörnyeteget látott a holttest közelében. A nagypapa lakását feldúlták, őt magát szemek nélkül, az öregek otthona melletti erdőben lelték meg. Mindenre van racionális magyarázat: az esetet vadkutyák támadásaként könyvelik el, a fiú látomását pedig idegösszeomlásnak. A szörnyeteg kísértetiesen hasonlít azokra a rémalakokra, akikről a nagypapa gyermekkorában meséket mesélt. Meséi és furcsa fotói szerint különleges képességű gyermekekkel élt együtt hosszú ideig egy árvaházban, ahol elrejtőzhettek a rájuk vadászó lények elől. A kisfiú hitt ezekben a mesékben, rajongott értük, és épp ez az, ami saját korosztályán belül kívülállóvá tette őt. A mesék véget értek, mikor a kisfiú elhitte a racionális magyarázatot, amit a szüleitől kapott: a képeket a fényképészek manipulálták, a II. világháborúban egy lengyel zsidó család gyermekeként nagyapja egy távoli ország árvaházában lelt menedékre a nácik elől. A különleges, kirekesztett, rejtőzködő gyermekek pedig azoknak a gyerekei közül kerültek ki, akiket a birodalom ellenségének kiáltott ki.
Ebben az értelemben a nagyapa meséi teljesen megfeleltethetőek a mesék mindenkori funkciójának, mely szerint a különös történetekbe oltott egykori és aktuális események, esetek által lehet nevelni a gyermekeket a való életre, arra, hogy milyen is a világ és az emberi természet és mi a jó és mi a rossz. Jake szülei szerint túl sok volt a mesékből, és épp az ellenkezőjét érte el velük az öreg, mint amit kellett volna. Ám a továbbiakban egyértelművé válik: a mesék mégiscsak arra készítették fel Jaket, hogy be tudjon illeszkedni abba a világba, ahová valójában tartozik és képes legyen elfogadni a sorsát.
Eva Green
Egy különös nyom és pszichológusa tanácsára Jake úgy dönt, felkeresi az egykori árvaházat, melynek romjai közt bolyongva rárel a gyermekekre, az időhurokban rekedt, gyermektestben ragadt felnőtt lelkekre, akikre a hurkot létrehozó imbrin (időt manipulálni és madáralakot felvenni képes varázslény) vigyáz a második világháború egyetlen, újra és újra megismételt napjában. Jake épp jókor érkezik, kiderül, hogy a különlegesek közül kikerült üresek, akik egy szörnyű kísérlet eredményeként eltorzultak, egykori ép társaik szemeivel táplálkozva visszanyerhetik emberi alakjukat, s most egy végső csapásra készülnek ügyük érdekében.
Jake mindent megélhet ebben a világban, amiből odaát kimaradt: ő lehet a társaság szíve és megmentője, romantikus érzelmei viszonzásra lelnek, és kimondhatja, amit gondol. A különleges képességeiket átokként megélő, burokban nevelkedett gyermekekkel együtt tanulja meg, hogyan képes megvédeni önmagát, képes az önállóságra, kilépni a nagyvilágba.
Jake példája és meséje azt is tanítja nekünk, hogy a szülők/nevelők védelme, köteléke gátja is lehet annak, hogy kilépjünk a nagyvilágba. És arra is figyelmeztet, ha fel is nőttünk, akkor is meg kell őriznünk magunkban a gyermeket, nem szabad lemondanunk a természetfelettiről, a fantasztikumról, a csodáról, saját véleményről és önálló gondolatokról sem. A mesék világában senki sem nézi Jaket őrültnek, szabadjára engedheti a benne rejlő kreativitást és képzelőerőt és azért lesz nélkülözhetetlen ott, amiért a másik világban selejtként kezelik. Sokszor abban rejlik az igazság, amit a legtöbben képtelenségnek vélnek. Van, hogy a mesék világa jobban leképezi azt, mint bármilyen hivatalos, hatalmi, vagy tekintélyt megtestesítő álláspont.
Tim Burton, Eva Green, Samuel L. Jackson Fotó: 20 Century Fox
Tim Burton ugyan még mindig nem a régi, de a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei azonban szerethető, szórakoztató, olykor mélyebb gondolatokkal is eljátszó, a középszerűségtől elmozduló mozi.
Forgalmazó: InterCom
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei a Magyar Film Adatbázison
