Valami Amerika 3
Herendi nem is igen akar mást, mint másfél órára kikapcsolni az agyakat és bevételt termelni, így majd mindenki jól jár.
Meg kell hagyni, hogy Herendi Gáborék most sem okoztak csalódást. Úgy folytatták a szériát, hogy továbbszőtték a már meglévő történeti szálakat. Mi több, a sokak számára emlékezetes karakterarzenált még tovább is bővítették hét komolyabb színész felkérésével. Megvan a főkolompos Alex, megvan a három Várnai testvér, megvannak a csajok, és megtartották természetesen a karikírozott gengsztereket is, de úgy, hogy még ki is egészültek némi ellenmaffiával. A helyszín változott némileg: hőseink fő játéktere most a börtön lesz, azaz a filmet nagyjából nevezhetnénk börtönvígjátéknak is, vagy börtönmusicalnek. Az új környezetben másként csengenek a már a második részben felhangzó dalok – lám, ezt a ziccert sem hagyta ki a saját forgatókönyvét továbbíró rendező. (Társforgatókönyvíró: Divinyi Réka.)
Szóval az általában trendiségre építő filmsorozat most is igyekszik követni a divatot, bár tény, hogy szereplői fölött is némileg eljárt az idő. Ne feledjük, az első rész 2002-es, és akkor még nem nagyon voltak közkézen okostelefonok, így nem volt divat sem a szelfi, sem pedig a vloggerkedés. Az idő múlásával természetesen kihagyhatatlan a felnőttebbé válás aspektusa is, nem beszélve arról, hogy egy belengetett terhesség vagy bébi-szál szinte mindig közönségcsalogatóan hat az efféle vígjátéki miliőben. Ahogy színesíti a képet az is, hogy olyan közönségkedvencek bukkannak fel a vásznon, mint Nagy Ervin, Scherer Péter, Pokorny Lia, László Zsolt, Kovács Lehel, Tzafetás Roland, Ganxta Zolee, vagy mint az önmagát játszó Stohl András. Egy így felépített és továbbgondolt brand, gondolom, manapság elég ahhoz, hogy akár új közönségrekord szülessen. Ne feledjük, hogy a rendező, akárcsak filmbéli alteregója, Tamás (Pindroch Csaba) reklámok készítésével kezdte filmes karrierjét.
Ezért is a cikkem sokat ígérő címe. Általában nem szoktam reklámszerű címet adni egy írásnak, de mivel idomulni szeretnék a film alkotóinak gondolatvilágához, úgy éreztem, ezt kell tennem. Hiszen szeretném minél jobban megérteni őket. Ugyanis az évek során hozzászoktam a gondolathoz, hogy vannak, akik élvezik a Herendi-filmek humorát, és vannak, akik nem. Be kell vallanom, minden igyekezetem ellenére én egyik táborhoz sem tartozom. Teljesen semlegesek számomra ezek a filmek. Bár tény, hogy a Valami Amerika 3-on már magam is elejtettem néha egy kacajt. Jelzem, ehhez kellett az előző kettő újranézése is, mint ráhangolódás.
Tény, hogy Herendi szereti a filmeket. Tény, hogy akárcsak a többi rendező, ő is a látottakból építkezik. A popkultúrára támaszkodás vígjátéki sémája jelen van az előző részekben, gondoljunk itt Korda György újra felkapott dalaira vagy olyan házibulis slágerekre, mint a KFT Afrikája. Sőt, ezek a vígjátéki elemek tetten érhetőek még a történelmi filmnek induló Kincsemben is, egy 1800-as évek végi szelfiben, egy modern tánckoreográfiában vagy egy becsempészett mai slágerben. Az, hogy megérte-e, legyen továbbra is vita tárgya.
A Valami Amerika 3 azonban igazi táptalaja a könnyű szórakoztatásnak. Herendi valószínűleg nem is akar mást. Nem akar mély értelmű áthallásokat. Még a filmben felbukkanó egyértelmű politikai utalás is egy fikcionalizált környezetben, egy nosztalgikus húrokat megpendítő rajzfilmben, süppesztett formában van jelen. Jelzem, ez a szelep-poén volt az, amin mindenki hahotázott.
Mivel a helyszín egy büntetés-végrehajtási intézet, így a börtönfilmek kliséi végigkísérik a sztorit, mely a filmes tudatalattiból éppúgy előrángatja a Dutyi dilit, mint Rambo fogva tartását. Nem beszélvén arról, hogy már a Kincsemet is úgy dicsérte némely kritikai orgánum, mint Nagy Ervin esztétikus hátsó felének a keretezését. Na, ehhez hasonlókban most sem lesz hiány. Ebből a szempontból már lassan eljutunk Borat polgárpukkasztó humorának a közelségébe is. Nagy Ervin meleg-alakítása pedig utalhat egyben a köcsögkészítő Viszkis börtönbeli mesterségére. De éppúgy meglengetheti a meleg szerelem lehetőségét az agyagos jelenetben, mint ahogy azt más formában már megkaphattuk akár a Ghostban. Noha meg kell jegyeznem, hogy Nagy Ervin játéka elég bumfordian közelíti meg azt a sittes pszichopatát, aki, ha kell, erőszakkal veszi birtokba, amit a magáénak gondol. Ám még így is a poénok utáni kuncogás nagy része az ő ölébe hullott.
Stohl András önmagát parodizáló jelenléte ezzel szemben mondhatni parádés. A saját börtönmúltjára utaló poénok kéz a kézben járnak a mindennapokba beszivárgó bulvárral. A kokainos életszakaszára tett utalások során éppúgy védekezést látunk a Stohlra tapadó örök bélyeg ellen, ahogy David Hasselhoff önreflektív filmes vezeklései tették ezt egy pár évvel ezelőttig. Ha már bélyeg, Herendin már csak azért is meglátszik a műveltség, hiszen a történetben kulcsfontosságú lesz egy ritka bélyeg is, mint ahogy az lenni szokott a San Francisco utcáintól kezdve akár a Fargo harmadik epizódjáig és még sorolhatnám. De filmes utalásai sorából nem marad el még az eisensteini jelenet sem. (Lehet, ezt már ő a Csupasz pisztolyból szedte.) Ezért is kérdés, hogy Herendi mennyire is tartja fontosnak az értékteremtést.
Scherer Péter láncdohányos rendőre ügyefogyottságában igyekszik hozni a Fantomasra pályázó Louis de Funes-t, természetesen sokkal kevesebb mimikális fogást bevetve. Pokorny Liának pedig többször sikerül elbizonytalanítania a nézőt az identitását illetően. A többieknek nincs más dolguk, mint hogy igyekeznek hozni az előző részekben már kiforrott sablonokat. Sőt, a gengszterszál erősödésének hála, még inkább záporoznak a golyók, míg komótosan pereg a szotyola az önmagát folyton kijavító Bala (Csuja Imre) öltönyére.
Ha már a magját nézzük az éléstárnak, úgy fest, hogy a főhörcsög Herendinek adta a legnagyobb szelet sajtot a 2017-es tortából, mégis gyanús, hogy a rendezőnek nemigen sikerül a Kincsem sikerét újra meglovagolnia. Ám a nyereség, hála a brandnek, mondhatni garantált, és mivel Herendi nem is igen akar mást, mint másfél órára kikapcsolni az agyakat és bevételt termelni, így majd mindenki jól jár. Ezt diktálja a popkultúra, ezt diktálja a profitorientáltság. Az értékteremtés pátoszát pedig vigye a hátán valaki más. Elvégre ez nem művészfilm, ez szimpla szórakoztatás. A történet továbbra is nyitva áll. Jöhet a folytatás.
A Valami Amerika 3 a Magyar Film Adatbázison