Túltolva
Furcsa szögből néz rá a zsenikultuszra új filmjében Harmony Korine, aki Matthew McConaughney-val és a rapsztár Snoop Dogg-gal egy soha véget nem érő buliban fejtegeti a lezserre vett élet értelmét.
Matthew McConaughney és Snoop Dogg
Azt is elnézzük a zseniknek, amit nem kéne, mert a tehetség csábító vonzerő – szól Harmony Korine új filmjének alapgondolata, aki mindjárt próbára is teszi ezt az elvet a Túltolvával. Amiben az az ironikus, hogy az amerikai függetlenfilm örökös provokátora most épp arra vállalkozott, hogy nehezebben emészthető munkáit hátrahagyva vígjátékot forgasson nagynevű sztárokkal a főszerepben. Hogy ez – mármint viccesnek lenni – semennyire sem sikerült, talán Korine igazi provokációja, aki az ún. füvesvígjátékok zsánerében is csak a maga mániáit hajtogatja, és igazi korine-os filmet készített – a korábbiaknál kevesebb éllel, tartalommal és sikerrel.
Korine azzal szerzett magának nevet, hogy ő írta Larry Clark filmjeit a céltalanul bandázó, drogozó és szexelő kamaszokról, és a Kölykökben (meg egy kicsit még a Ken Parkban is) úgy tudta megfogni egy semmibe tartó generáció életérzését, hogy az egész Amerikát sokkolta. Márpedig manapság, de még 20 évvel ezelőtt is, nem volt olyan könnyű kiakasztani a közvéleményt, Korine-nak viszont rendszeresen sikerült ez a mutatvány akkor is, amikor maga is rendezni kezdett. Kezdve a Tétova lelkekkel, amely a Kölykök kistestvéreként mutatta meg, hogy a külvárosokban egyáltalán nem úgy élnek az amerikai fiatalok, ahogy azt Spielberg elképzeli. Békés bringázások helyett macskatetemeket pálcáznak, sérült lányokhoz járnak szüzességet elveszíteni, és hisztérikus metálzenére szívnak a parkban.
Korine mindig is a társadalmon kívülre szorult különcök érdekelték, akiknek az arcukra van írva a sorsuk. Széttördelt, epizodikus filmjeiben az ő életükbe pillantott be, miközben szimpátiát is keltett irántuk. Legutóbbi, meglepően sikeres filmje, a Spring Breakers annyit változtatott a recepten, hogy belebújtatta azt egy laza műfaji köntösbe, és a tavaszi szünetükre egy drogdíler bűvkörébe eső lányokkal delejezően hedonista videoklipben játszatta el a révedten bulizó fiatalok életét. A Túltolva ezen a vonalon halad tovább, és akár füves vígjátékként is nézhető, abszurd világa, félméteres óriásjointjai, kokainfüggő papagája, és varázsfüve, ami Pulitzer-díjas versek megírására inspirálja a felhasználóját, mind-mind a sztónerkomédiák origója, A nagy szívás rajzfilmvilágát idézi elénk.
Csakhogy a Túltolvában egyszerűen nincs min nevetni. Aki azt várja, a Hollywoodba messziről érkező Harmony Korine majd megújítja a füves vígjátékokat, az csalódni fog. A Túltolva egy pillanatra sem lep meg, pedig épp az lenne ennek a műfajnak a lényege, hogy a beszívott és emiatt a valóságtól messzire szállt figurák olyan szürreális kalandokba keverednek, amik minimum meghökkentik, de jobb esetben meg is nevettetik a nézőket. Delfinnek nézett cápák, részegen elkövetett autóbalesetek, elvonóról megszökött függők: a film világának külön-külön minden egyes eleme ismerős.
Csak abban találunk valami izgalmat, ahogy Korine ezeket egymás mellé rendezi, mert abban fel lehet fedezni a rá jellemző, sajátos logikát. Ahogy már a Spring Breakers sem annyira a történések, hanem a hangulatok filmje volt, egy másfél órás, lebegős hangulatú házi videó a bulizva bűnöző kamaszlányokról, úgy a Túltolva is egy hosszúra nyúló, elszállt trip a füves költőről, Moondogról, aki mindent elszippant, ami csak a keze ügyébe kerül. Ha valaki kíváncsi, milyen lehet az illuminált állapot, nézze meg a Túltolvát, mert Korine egészen kézzelfoghatóvá teszi, hogyan folyik szét az idő, és miként esik át a hősünk egyik pillanatból és egyik térből a másikba.
Ha nagyon figyelünk, valamiféle életfilozófia is kikerekedik ebből, mert Moondog célja éppen az, hogy kiiratkozzon az életből, legalábbis a megvetéssel emlegetett taposómalomból, és szabadon éljen, ahogy akar. Megteheti, mert felesége luxusgazdag, és ha hazatér hozzá tengerparti csavargásairól, mindig befeküdhet a pénzébe. És megteheti azért is, mert költőként mindenhol rajonganak érte az emberek, még akkor is, ha olyan verseket ír, amiket egy kanos kiskamasz írna, aki összetéveszti a szexet a szerelemmel.
Nehéz eldönteni, hogy ezeket a verseket viccnek szánta-e Korine, de ez a kétely az egész filmre kiterjeszthető. A Túltolva olyan vígjáték, amelynek nagy része valószínűleg csak a stáb számára vicces. Biztos, hogy McConaughey élvezte, hogy gonzó költőt játszhat Johnny Depp (és az ő Hunter S. Thompson-burleszkje) után szabadon, és Snoop Doggnak se kellett megerőltetnie magát, hogy előadja magát, vagyis azt, amit az emberek gondolnak róla: az örökké füvező rapzenészt, aki jachtjával és félmeztelen csajokkal járja a világot, miközben lent, az utastérben a világ legütősebb fűpalántáját őrzi.
A Túltolvában a zenei vonal a legerősebb, remekül összeválogatott, álmos vasárnap délutánokat még kedvesebbre festő old timer slágerek sorjáznak rajta. Amikor Moondog és felesége, a költőért megállás nélkül rajongó, de excentrikusságát azért józanul kezelő Minnie Peggy Lee Is That All There Is? című számára lejtenek részeg táncot a tengerparton, az valóban emlékezetes pillanat. Mert benne van az a kétértelműség, ami a film többi részéből hiányzik: tényleg ennyi lenne a hedonista boldogság? Megéri érte feláldozni minden konvencionális kapcsolatot, házasságot, gyereknevelést?
A keserűen szép slágert hallgatva egy pillanatra elhisszük, hogy valamiféle mögöttes gondolat is szorult a filmbe. Elsősorban arról, hogy milyen könnyen érvényesülnek a zsenik, hiszen a társadalom több mindent elnéz nekik, mint másnak. Csakhogy a Túltolva épp ezt teszi idegesítő, narcisztikus, csak magának és a fűnek, alkoholnak, lazsálásnak élő főhősével, akinek mindent elnéz. Azt is, hogy rendre beszólogat mindenkinek, hogy tolókocsis öregektől lop pénzt, hogy halálos balesetet okoz. Korine nem érzékelteti, mennyire visszás Moondog ámokfutása, inkább megbocsájt neki. Hagyja, hogy kifejtse olcsó önigazolását, amivel elítéli a normális, dolgozó társadalmat, majd minden sikert kioszt neki. Amerre jár, rajongók fogadják, verseskötetét Pulitzerre jelölik, és lenyúlós figuráját minden buliban örömmel fogadják. Lehet, hogy ez is vicc persze, Korine-nál nem lehet tudni, de ha az, akkor nagyon sovány. Nem azért, mert a morális állásfoglalás hiányzik belőle, hanem azért, mert nem állít többet annál: a kívülállók, a füvesek, a lazsálók gondtalanok. Nofene!
A Túltolva lenyűgöző kudarc, amivel Korine hiába akart betörni a mainstreambe, a többség valószínűleg nem fogja érteni, mit is akart ezzel a fárasztó drogtrippel. Nem baj: ahogy Korine a hősének, úgy mi is elnézzük neki, hogy ez egyszer tökéletesen melléfogott. Se az eddigi, se az ez utáni filmjei nem lesznek ettől kevésbé izgalmasak.
A Túltolva a Magyar Filmadatbázison
