Tű, cérna, szerelem
Egyik pillanatról a másikra belecsöppenünk abba a szívfájdító állapotba, amikor a szerelem beteljesedésének útjába a két ember különböző társadalmi helyzete áll. Mert egy olyan világban születik ez a szerelem, ahol az, hogy akaratunkon kívül milyen társadalmi kasztban látunk napvilágot, felülírja legmélyebb érzéseinket is.
Az indiai és francia koprodukcióból született romantikus drámát elsőként a 2018-as cannes-i filmfesztiválon mutatták be, de azóta több nemzetközi fesztiválról is elhozta a kategóriagyőztesnek járó díjat. A látszólag alacsony költségvetésű alkotást egyszerűsége teszi nagyszerűvé. Nem akar többet mondani vagy mutatni, mint ami, mégis az élet legfontosabb kérdéseit járja körül.
A dráma nagyon érzékeny és érzelmes területet mutat meg egy fiatal indiai nő életéből. Egyik pillanatról a másikra belecsöppenünk abba a szívfájdító állapotba, amikor egy nagy szerelem beteljesedésének útjába a két ember különböző társadalmi helyzete áll. Több olyan történetet láttunk már, amikor egy magas rangú nő vagy férfi egy nincstelen család sarjába szeret bele. A történetek végkimenetele mindig annak íróján múlik, de mi, nézők mindig ugyanúgy várjuk a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” befejezést, mint amikor kislányként a Csipkerózsika előtt izgultunk. Ez esetben Rohena Gera, a film forgatókönyvírója és egyben rendezője is – elnyújtott történetmesélés és feszültségkeltés után – végül úgy dönt, mégsem adja meg főszereplőinknek, és ezzel együtt nekünk sem, amire happy endként vágyunk. De valószínűleg azért nem, mert egy olyan világban születik ez a szerelem, ahol az, hogy akaratunkon kívül milyen társadalmi kasztban látunk napvilágot, felülírja legmélyebb érzéseinket is.
Ratna (Tillotama Shome), a gyönyörű indiai lány szegény és nélkülöző családban nő fel, majd felnőtt élete is egy hatalmas traumával indul, idő előtt elveszíti férjét és özvegy marad, így a társadalmi ranglétrán még inkább nincs esélye feljebb kerülni. Hiszen a falusi szokások megvetik és olyannyira kitaszítják az özvegyeket, hogy saját húgának esküvőjét is csak távolról nézheti. Ratna a család szegénysége miatt iskolába sem járhatott, ezért úgy érzi, hogy testvére számára neki kell megteremteni a egyetemi tandíj árát. A lány egyetlen lehetősége, hogy kiszakadjon a nélkülöző falusi világból az, ha a városban cselédként munkát vállal, és gazdag embereket szolgál. Így egy nagyon gazdag bombayi családhoz kerül, ahol Ashwin (Vivek Gomber), a fiatal örökös házában kell szolgálnia urát.
A férfinak az esküvő napján bomlik fel a jegyessége addigi menyasszonyával, ezért feladva álmait, hazautazik New Yorkból. Látszólag mindene megvan, mégis talán sokkal boldogtalanabb, mint a cselédsorban élő, keveset látott Ratna. Míg Ashwin szomorúan éli mindennapjait, addig a nő szemmel láthatóan kiegyensúlyozott és boldog.
A két karakter személyiségében legalább annyi metszéspont van, mint amennyi különbség. Mindketten megtapasztalták a szerelmük elvesztése okozta gyászt és magányt, de Ratna hátrahagyva a múlt fájdalmát, új életet tud kezdeni, és mindent megtesz azért, hogy kihozza a maximumot az előtte álló lehetőségekből. Varrni tanul, és közben testvére tanulmányait is finanszírozza. Ezzel szemben Ashwin magába roskad, és csak akkor csillan fel benne az újrakezdés reménye, amikor meglátja Ratna kitartó erejét, és ezzel együtt női szépségét is.
Két egymástól teljesen eltérő világ szembeállítása és egybeolvasztása ez a film. A nincstelen, de mindig küzdő nő, és a fényűzésben élő, mégis boldogtalan, célvesztett férfi találkozása, ami elemi erővel hat mindkettejükre, majd lassan, de forrón fellobbanó szerelem szövődik köztük. Érzéseikre mégis nemet kell mondaniuk, hiszen egy gazdag örökös nem veheti feleségül cselédjét.
Elválásuk pillanata legalább olyan fontos, mint az első találkozásuké. Ashwin a történet elején egy beteljesületlen szerelem miatt tér haza Amerikából, majd a végén ugyanezért repül vissza New Yorkba. Nem tud tovább Ratna jelenléte nélkül élni, ezért nemcsak a lány életéből lép ki, hanem ő maga is új életet kezd. De távozása előtt egy olyan meglepetést hagy szerelmének, amivel Ratna valóra válthatja álmait, és csak a divattervezésnek élhet.
A Tű, cérna, szerelem nem az a tipikus love story, amit már több ezerszer vászonra álmodtak a filmkészítők. Az érzelmeket nagyon őszintén és finoman megmutató film sokkal többet ad, mint amit várunk tőle. Attól fájdalmas ez a dráma, hogy amikor a két főszereplő vigaszt és beteljesülést találna egymásban, akkor örökre el kell engedniük egymást.
A Tű, cérna, szerelem a Magyar Filmadatbázison
