Teóriák harca

|

Trónok harca, befejező évad

A Trónok harca nyolc éve minőségi ugrás volt a tévé számára, többek között ennek a sorozatnak volt köszönhető a médium nagykorúvá érése.

A Trónok harca könyvként (A tűz és jég dala) 23 éve, 1996-ban jelent meg először, és a több mint két évtizede íródó történet lehetséges befejezései közül most fogjuk csak megismerni az elsőt, a könyvek alapján készült sorozat nyolcadik, befejező évadának végén. Hisz e több mint két évtized alatt G. R. R. Martin egyre nagyobbra dagadó regénysorozat-gigásza egy igazi médiabirodalom közepén találta magát: a koronaékszer sorozat mellett van társas-, mobil-, kártya- és videójáték, képregény, hogy az általa ihletett zenei művekről ne is beszéljünk.

Ám a sorozat lesz az első történetvariáns, aminek egyértelmű és kanonikus érvényű lezárását láthatjuk, és ez hihetetlen elvárásokat kelt a rajongókban, különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy a sorozat és a könyvek végkifejlete elvileg egyezni fog, csak az út lesz más, ahogyan eljutnak oda. A rajongók pedig a két évtized alatt számos elméletet állítottak fel arra nézvést, hogy legvégül ki fog kikötni a Vastrónon. Ám a történet vége csak az egyik tárgya az interneten ezerszámra terjedő teóriáknak, egy kis kutakodás után bármelyik szereplőről találunk számos okfejtést, szabadon értelmezett, szöveges példákkal alátámasztva, egy kicsit tovább kutakodva pedig mindennek az ellenkezőjét is kideríthetjük.

Mindenkinek megvan a maga kedvenc elmélete, aminek tényleges igazolásáért teljes szívéből izgul, a hosszú évek alatt felgyűlt számos utalás, sejtetés és lebegtetés közül bőven lehetett választani. Azzal, hogy a hatodik évadban még csak rákacsintottak, a hetedikben pedig ténylegesen igazolták is az egyik legfajsúlyosabb rajongói teóriát (R + L = J, azaz Havas Jon Rhaegar és Lyanna gyermeke), az írók egyszersmind magukra vállalták számos más rajongók által követelt és elvárt teória beteljesítését vagy épp definitív cáfolatát is.

Ilyen például Tyrion származásának kérdése (komolyan azt hittük, hogy mivel tudjuk, hogy ki az apja és az anyja, a rajongók nem kérdőjelezik meg ezeket a tényeket?), valamint a Hegy és a Véreb régóta lebegtetett párviadala. A mindkét Clegane-testvér tipikusan olyan alak, akik sorsának alakítása élesen jelezte a regény- és tévésorozat eltávolodását a hagyományos, tündérmeseszerű etikával rendelkező fantasytól. Ugyan az idősebbik lovagi címmel bír, ám mégis annyira távol vannak a nemes lovag figurájának időtlen elképzelésétől, amennyire csak lehetséges. Opportunisták és pragmatisták: nem valami fennkölt ideát, hanem a saját jólétüket szolgálják. Gregore, az idősebb testvér ezen a szinten nem is emelkedik felül, sőt bele is süllyed önnön kisszerűségébe, a látszólagos halálból visszatérve a teste is már csak puszta végrehajtó eszközzé, parancsra működő, kvázi fegyverré lett. Ezzel szemben Sandor megtalálta azt a spirituális többletet, ami a létezés pragmatikus oldalától eltávolítja (igaz, nem is erről a sorozatról beszélnénk, ha ettől az élménytől nem fosztanák meg azon nyomban). Egyben az is igaz, hogy az ő kevésbé pragmatikus világképe pedig már a westerosi lovagoktól áll távol – nem is hajlandó magát lovagnak nevezni.

A két testvér így fokozatosan egymás dramaturgiai és elvi ellentétévé vált, miközben a a kezdetek kezdetétől mélyen gyökerező konfliktus feszült köztük. Csoda, hogy a fél internet jobban várja a már jóelőre „Cleganebowl”-nak keresztelt összecsapást, mint hogy ki fog egy kényelmetlen vasszékre ülni?

Hasonló várakozás övezi számos más cselekményszál lezárását is, konkrétan fogadásokat is lehet kötni arra, hogy ki végez majd Cerseivel, és az már egyáltalán nem hat meglepetésként, hogy Jaime bír a legkisebb odds-szal, tehát mindenki őt tartja a legesélyesebbnek arra, hogy végezzen a testvérével, ez által kétszeresen is „Királyölővé” válva.

Ám akárhogy is végződjön a már most, előzetesen is csak eposzi jelzőkkel leírható nyolcadik évad, egy kérdésre bizonyosan nem fogunk választ kapni a végén. A fantasysorozatok vitathatatlan egyeduralkodója hatalmas űrt fog maga után hagyni, amelyet minden streamingszolgáltató és tévécsatorna azonnal be akar majd tölteni, ám lehetetlenség megmondani, hogy melyikük fog sikerrel járni. Számos érdekes jelölt van, maga az HBO a Trónok harca előzménysorozataival támad, ám figyelembe véve, hogy már az anyasorozat minőségét is nehezen, hullámzóan tudják csak tartani, nem fogadnék arra nagyobb összegben, hogy ez lenne a végső befutó. Az új trónkövetelő az Amazon streamingszolgáltatása, amely ebben a műfajban eddig a kitűnő The Man in the high Castle-lel bizonyított, rögtön két rohamot is indít: a Gyűrűk ura Középföldéjén játszódó, ám azt időben jócskán megelőző sorozatot, valamint a Martin előtti fantasy csúcsteljesítményeként is értelmezhető Wheel of Time regényfolyam tévéadaptációját. És, hogy teljes legyen a körkép, a Netflixet is meg kell említeni, amely a legendás videójáték-sorozat, a Witcher alapját képező könyveken alapuló szériával akarja betölteni a pár héten belül megüresedő helyet. Kérdés, hogy a hangvételében hasonló, ám nézőpontját tekintve radikálisan eltérő kalandok mennyire tudják megragadni a nézőket, miközben az eddigi sajtónyilatkozatok alapján látványosan el fognak térni a  körülöttük való felhajtást generáló, népszerű játékoktól.

Ám akárhogy záródjon is a Trónok harca és akármelyik jelölt töltse is be az utána képződő űrt, megint csak magamat ismételhetem: a Trónok harca nyolc éve minőségi ugrás volt a tévé számára, és többek között ennek a sorozatnak volt köszönhető a médium nagykorúvá érése. És hogy a végső évad mennyiben fogja igazolni az elvárásainkat? Egy hét múlva meglátjuk.

A Trónok harca a Magyar Filmadatbázison

CÍMKÉK: