Sokkal több mint testőr 2.
A Sokkal több mint testőr 2. azon folytatások sorát gyarapítja, amelyek izzadságszag nélkül képesek újrateremteni az első rész élményét.
Bár távolról sem klasszikusként vonult be a köztudatba, a Sokkal több mint testőr négy esztendeje igen komoly fegyvertényt valósított meg: a buddy comedy teszthalott műfaját rázta fel. Persze a forradalomtól távol állt Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson vér- és káromkodásözönös ökörködése, de üdítő volt látni egy kortárs darabot, amely kényszeres visszautalgatások, sablon-mankók vagy éppen provokatív újraértelmezések híján tudott létezni egy 20-30 éve lecsengett zsánerben. Patrick Hughes mozija csak annyit tett, hogy a vászonra varázsolt mindent, amit szerettünk ezekben az akció-komédiákban, a saját stílusába öltöztetve.
Ennek megfelelően különösebb súly nem nyomta a folytatás vállát sem, hiszen egy ilyen habkönnyű popcornfilm esetében felesleges oldalakon át elemezni, hogy mekkora létjogosultsága van a narratíva továbbgördítésének. A lényeg, hogy hasonló színvonalon valósuljanak meg ugyanazok az elemek. Ehhez képest a Sokkal több mint testőr 2. meglehetősen komolyan veszi a házi feladatot: külön karakterívet kap Michael Bryce (Ryan Reynolds), aki még mindig képtelen feldolgozni testőr-engedélye elvesztését, valamint Darius Kincaid (Samuel L. Jackson) és felesége, Sonia (Salma Hayek) is, akik pedig egy küzdelmes gyerekprojekt közepette csöppennek bele egy újabb európai főgonosz tervébe.
Leginkább ezzel lehet belekötni a folytatásba, hogy kicsit túl komolyan veszi a fenti cselekményelemek végigzongorázását, értve ezt mind a narratíva bonyolítására, mind a közel két órás terjedelemre. Ironikus módon azonban az első résszel is pontosan ez lehetett a legnagyobb problémánk, tehát ha úgy vesszük, a Sokkal több mint testőr 2. tökéletes másolata elődjének.
És valóban az, minden más tekintetben is: az akciók továbbra is világszínvonalúak és remekül integrálják a humort, amely a vizuális gegektől a szóviccekig ismét rendkívül sokrétűnek bizonyul, az európai helyszínek (ezúttal Olaszország és Horvátország) ismét kellemesen érdekes hátteret biztosítanak az eseményeknek, a Salma Hayekkel immár trióvá váló főszereplő-páros kémiája pedig ismét parádés. Nem mehetünk el amellett, hogy Ryan Reynolds az elmúlt évek során igazi komikus ikonná nőtte ki magát, aki lehet, hogy többé-kevésbé mindig ugyanazt a szerepet játssza, de összetéveszthetetlen stílusával tökéletes időzítéssel és érzékkel dob be egy kacagtató arckifejezést vagy szöveget.
Tulajdonképpen ez jellemzi ismét az összképet is: fesztelen, de ez a fesztelenség nem a lusták, hanem a legnagyobb profik fesztelensége. A Sokkal több mint testőr 2. nem erőlködik perceken keresztül, hogy kicsikarjon egy nevetést a nézőből, rengeteg (alkalmasint felemás) sziporkájából mégis bőven akad, ami betalál; nincs szüksége gigantikus robbantásokra, hogy akciófilmnek érezzük, kézitusái és autósüldözései mégis kellően feszesek és látványosak; és nem kell James Bond-módra beutaznia az egész bolygót, hogy mégiscsak egzotikus világjárás részesei legyünk. Tökéletes példája annak, amikor egy produkció pontosan addig nyújtózkodik, ameddig a takaró ér, értsük ezt a takarót költségvetésre, kreativitásra vagy alkotói ambíciókra.
Teljesen felesleges is tovább ecsetelni a látottakat, a Sokkal több mint testőr 2. ugyanis tényleg annyira hű örököse az első résznek, hogy minden bizonnyal ugyanazt a benyomást is fogja tenni nézőire. Akinek már az előd is csak egy tucatfilm volt, azt a második rész sem fogja lenyűgözni, aki viszont érzi benne ezt a jó ízléssel, hozzáértéssel és józansággal elkészített, könnyed nyári popcornmozit, azt újabb két óra kiváló szórakozás várja.
