Európa nem a Hilton

|

Tied a világ

A film parádésan, ám nagyon pofátlanul kifigurázva vetíti vászonra a kisstílű „wannabe” gengsztereket, akik egy nagy adag – migránshajón átcsempészett – herointól is úgy érzik, hogy övék a világ.

Az év legütősebb akció-vígjátéka, Fluor Tomi dumáival” felütéssel promotált mozi nem árul zsákbamacskát. Egy az egyben megcélozza azt a jelentősen nagy fogyasztói tábort, akik imádják a Fluor, Diaz és a Wellhello szókimondó stílusát.

A cselekmény in medias res, jóindulattal nézve kutyamentéssel, rosszindulattal kutyarablással kezdődik. Jönnek a keményfiúk és megmutatják, hogy ki a főnök. A francia vígjáték főszereplője a harmincas éveiben járó Francois (Karim Leklou), egy igazi mama pici mackója, aki tulajdonképpen életképtelen a tyúkanyó oltalma nélkül, ennek ellenére mégis a gettóraptől hangos drogbizniszben próbálja megteremteni saját egzisztenciáját. Úgy érzi, elérkezett az idő, hogy ne csak álmodozzon a szabad és független életről, hanem meg is valósítsa azt. Ám Francois drogcsempészetre kuporgatott pénzéről hamar kiderül, hogy Dannynél (Isabelle Adjani), a mindenről (is) gondoskodó szerencsejáték-függő és kleptomániás édesanyánál nem volt kellő biztonságban.

Így a film elején kutyát lopó Poutine (Sofian Khammes), a súlyosan pszichopata bűnbandavezér segít Francois-nak csatlakozni a  drogcsempészek titkos hálózatához. Az első nagy melót az Európában fekvő spanyol partokon kell teljesítenie, a drogbizniszhez minden adott, a terv egyszerű, de persze, mint ahogy az lenni szokott, a szuperbiztos buliból rövid időn belül irdatlan nagy balhé kerekedik. Olyannyira menthetetlen lesz a helyzet, hogy segítségül kell hívni a jiddise mame-t, hogy kézbevegye kisfia elveszni látszó üzletét.

A film parádésan, ám nagyon pofátlanul kifigurázva vetíti vászonra a kisstílű wannabe-gengsztereket, akik egy nagy adag – migránshajón csempészett – herointól is úgy érzik, hogy övék a világ.

A drogcsempészet viszontagságain kívül olyan univerzálisan nagy teret kapó morális problémákat is feszeget a film, mint a bevándorlás, vagy hogy manapság tényleg nem meglepő jelenség, hogy egyre több, magát kemény legénynek tartó harmincas férfi elé még az anyukája teszi le a gabonapelyhes tálat reggelente.

Ez a francia vígjáték, amit Romain Gavras – az eddig csak nagy sikerű videoklipjeiről híres – rendező koreografált mozi minőségűre, éppen olyan, mint amire számítunk, és pontosan annyit is kapunk, amennyit elvárunk tőle. Nincs mélyenszántó mondanivaló, és semmi olyan nyakatekert rejtély vagy nem várt csavar, amire ne jönne rá akár egy kisiskolás is. De ez az egyszerű, tömény infantilizmus a néző ingerküszöbétől függően még szórakoztató is lehet. Ugyanis nem kell megfejtenünk bonyolult, átvitt értelmű gondolatokat, ahogy azt sem, hogy egyes szereplők milyen morális értéket képviselnek. Nem kapunk tőle lelki influenzát, ami napokig nyomaszthat, és még filmes előképzettséget sem feltétlenül igényel, bár Guy Ritchie és Tarantino korai filmjeinek stílusjegyeit a tudatos filmfogyasztók biztosan felfedezik benne. Valamint a filmes világ polgárai számára Vincent Cassel munkássága legalább annyira csábító lehet, mint a nyári fesztiválkirályok számára Fluor és Diaz a film magyar szövegében nyújtott közreműködése. A  gengszterfilmek stílusjegyeit a két kiemelt fő- és mellékszereplő, a történet ex-szerelmes párja, Isabelle Adjani és Vincent Cassel karaktere mutatja be a leghitelesebben. Azaz a lopott Gucci napszemüvegben vadító ötvenes hölgy és a börtönt is megjárt, néha coelhói magasságokat karcoló bűnöző férfi, akik együtt minden nehéz helyzetben verhetetlen párost alkotnak.

A Tied a világ jó alternatíva lehet egy unalmas hétvégén, főleg akkor, ha kedveljük ezt a gondolkodást nem igénylő műfajt, amiben magyar fesztiválslágerekre is ráismerhetünk. A mozi jól felépített narratívájának köszönhetőn mindig a kellő pillanatban váltja egymást az akció, a romantika és a kemény fiúk fenyegető dumája, így egy pillanatra sem válik unalmassá a kissé bagatell cselekmény.

A Tied a világ a Magyar Filmadatbázison

CÍMKÉK: