The Voice of Hind Rajab
Vannak filmek, amik hosszú ideig az emberrel maradnak. Vannak képek, amik beleégnek az emlékezetbe és vannak filmes élmények, amiket nehéz megemészteni. Mégsem tehetjük meg, hogy elfordítjuk fejünket és nem veszünk tudomást létezésükről. Vannak filmek, amik egyszerűen túl fontosak ahhoz, hogy ne tapasztaljuk meg őket. Még akkor is, ha garantáltan összetörnek minket. Különösen azért, mert nem a képzelet szüleményei.
Az Oscar-díjra jelölt Voice of Hind Rajab első kihívása, hogy megtaláljuk, hol nézhetjük meg. A 2025-ben megjelent filmet Magyarországon sosem forgalmazták, tudtommal fesztiválon sem szerepelt és az írás pillanatában nem érhető el egyetlen hazai streaming szolgáltató kínálatában sem.
Nemzetközi szolgáltatóknál azonban elérhető, ezen az oldalon pedig minden forrást összegyűjtöttek.
Ha a megszerzés kihívását sikerült teljesítenünk, a valódi nehézség csak ezután kezdődik. A film hónapokig várta az elindítást laptopomon. Komoly lelki felkészülést igényelt, hogy rávegyem magam. Az ideális időpontot kerestem, amikor készen állok egy ilyen történet befogadására, mert jól tudtam, hogy mire számíthatok.
Tökéletes időpont persze nem létezik. Nem, ha olyan történetekről beszélünk, amelyeknek sosem szabadna megtörténnie. De éppen az ilyen történeteket kell elmesélnünk, vagy behatóan megismernünk. Tartozunk vele nemcsak az igazságtalanságok és felfoghatatlan emberellenes bűnök elszenvedőinek, hanem a jövőnek is. Ezért van szükség az olyan filmekre, mint Saul fia, a Hotel Ruanda vagy a Jöjj és lásd! Amíg van, ki emlékezzen rájuk, van remény, hogy az ilyen borzalmak a jövőben ne ismétlődjenek meg.
A Voice of Hind Rajab egy 2024-ben, Gázában megtörtént esetet dolgoz fel, amelyben a vöröskereszt önkéntesei egy vészhívást kapnak egy hatéves lánytól, aki egy autóban rekedt, a közvetlen közelben pedig lövések dördülnek. A csapat megpróbál mindent megtenni, hogy mentőt juttassanak Hind Rajabhoz és kihozzák a veszélyzónából.
Kaouther Ben Hania egy kamaradráma feldolgozását választotta, helyszínnek pedig a vöröskereszt telefonközpontját tette meg, ezáltal a néhány órán át zajló mentési munkálatokat a szakemberek szemszögéből élhetjük át, annak minden kínzó pillanatával együtt.
A másfél órás film teljes menetidejére az iroda klausztrofób közegében tartózkodunk, ahogy a történet fokozatosan eszkalálódik szemünk előtt. Az egyhelyszínes, telefonhívásokon keresztül elmondott történeteknél nehéz kevésbé vizuális megközelítést találni. Ha jól használják, mégis páratlan erővel tud rendelkezni egy ilyen történet. Elég csak olyan filmekre gondolni, mint a Locke vagy a 2018 dán thriller, A bűnös és annak kevésbé jól sikerült 2021-es amerikai remake-je Jake Gyllenhaal-al.
Ezt a hagyományt viszi tovább és emeli következő szintre a kult státuszba került és szintén Oscar-jelölt Négy nővért is rendező tunéziai származású Ben Hania filmje, aki azzal emeli a tétet, hogy a feldolgozott történetet a lehető legközelebb helyezi a valósághoz. Méghozzá úgy, hogy a filmben elhangzó telefonbeszélgetések – amelyek a film egy jelentős részét teszik ki – mind szó szerint a valóságban megtörtént és rögzített beszélgetések pontos rekreációi. Hind Rajab – a történet központjában lévő, mentésre váró hatéves lány, aki meggyilkolt családtagjai mellett rekedt autójukban – hangjának felvételei mind valódiak. Nem lettek színész által újra felmondva és a háttérben hallható lövéshangok is mind megerősítik a nézőben, hogy amit lát és hall az a valóság és annak pontos leképzése.
A valóságábrázolás minőségét egy emblematikus jelenettel emelte a legmagasabb szintre a rendezőnő, a film klimatikus végső perceiben. Itt egyszerre látjuk egy telefon képernyőjén keresztül a valós felvételeket, a képernyő mögött pedig a színészek által az utolsó rezdülésekig és gesztusokig leképezett pillanatot, hogy a fikció minden illúzióját eloszlassa a nézőben.
A segélyhívó központ dolgozóinak, és főképp Omar, az érzelmileg túlfűtött kezdő telefonos operátor szemszögén keresztül megtapasztalhatjuk milyen érzés is lehet egy ilyen felfoghatatlan helyzetet kezelni. Hogyan próbálnád meg tartani a lelket egy kislányban, aki mentőcsapatokra vár, miközben tudod, hogy a mentés leszervezése a lehetetlennel határos, az idő pedig csak telik. A központban uralkodó egyre fokozódó, majd a pattanásig feszülő hangulat megteremtése Ben Hania és színészeinek egyik legnagyobb teljesítménye. A kínzó tehetetlenség és az elviselhetetlen frusztráció, amit egy ilyen helyzet ró az emberek lelkére, tapintható a filmben.
Egy valódi fotó Hind Rajabról a filmben
A rendező mesterien bánik a suspense adagolásával. Nem hagyja, hogy a feszültség összeroppantsa a cselekményt, a központi történetet így apró, mégis jelentőségteljes személyes szálakkal és belső karakterrajzokkal egészíti ki, ami segít nézőként megérteni, mi mehet végbe egy emberben egy ilyen helyzet álélése közben. Látjuk a tehetetlenség okozta frusztrációt és konfliktusokat és azt, hogy melyik szakemberre milyen hatással van egy ilyen kiszolgáltatott helyzet. Mindenki másképp reagál rá, mindegyikőjüket más módon viseli meg és az összes karakter rendívül emberi. Nem követi el azt a hibát Ben Hania, hogy piedesztálra emeli szereplőit. Esendőek, sokat hibáznak és minden cselekedetük abszolút emberi és azonosulható.
Ahogy a szereplőkre, nézőként is más-más hatást válthat ki a film bennünk. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy a stáblista felgördülését ne teljesen összetörve várjuk, de ez a történet ismeretében nem is lehet meglepő. Hind Rajab történetét azonban, ha az ember egyszer megismeri, nem lehet elfelejteni. Örökké velünk marad. És bármily távol is zajlódjon is tőlünk, az ilyen történeteknek univerzális erejük van. Mindannyiunk felelőssége, hogy őrizzük és emlékezzünk rájuk.
