The Last of Us
A The Last of Us sorozat mérföldkőnek számít a film történetében. Sok-sok évnyi próbálkozás és rengeteg kérdéses minőségű film után Hollywoodnak végre sikerült igazán minőségi mozgóképet adaptálnia egy videójátékból. Persze a lehető legerősebb alapanyagból hozták össze, hiszen a The Last of Us első és második részét minden idők legjobb játékai között tartják számon, amit leginkább a kiváló sztorinak és atmoszférának köszönhet és amiből (remek arányérzékkel) minden fontosabb elemet átültettek a sorozatba.
Bár kritikailag (eddig) alulteljesítettek, egyes korábbi feldolgozások kifejezetten jól szerepeltek a mozik pénztárainál. A Resident Evil hét mozifilmet is megélt, a Warcraft nagyvásznas verziója majdnem 500 millió dollárt hozott a konyhára, az 1995-ös Mortal Kombat bevétele pedig meghatszorozta a kiadásait. Azonban a rengeteg próbálkozás ellenére egy film sem váltott ki igazán pozitív kritikai visszhangot, még az olyan rendezők keze munkája sem, mint Duncan Jones vagy Ruben Fleischer. A játékosok csak úgy, mint a laikusok, elégedetlenül szemlélték a temérdek filmes átdolgozást: Tomb Raider, Sonic, Final Fantasy, Doom, Hitman, Far Cry, Max Payne, Uncharted, Prince of Persia, Silent Hill, Assasin’s Creed, stb., melyek minősége sosem érte el (sőt meg sem közelítette) a játékok kvalitását. A sikeres játék sokszor még akkor is filmre került, ha annyi történet volt benne, mint a Need for Speed-ben. Az ok nyilvánvaló: a nagy név majd úgyis becsalogatja a moziba a rajongókat.
Ezt törte meg a The Last of Us első évada.
Már a történet alapszituációja is elüt a hasonló témájú filmektől (és játékoktól), a zombi mutáció ugyanis tudományos alapokra helyezkedik. A természetben ténylegesen előforduló Cordyceps gomba befészkeli magát a rovar agyába és izmaiba, majd irányítani kezdi annak magatartását, viselkedését, miközben lassan felemészti a gazdatestet, amihez elég egy kis mutáció (plusz fantázia) és máris az emberre is veszélyes gomba kezdi el szórni spóráit a nagyvilágban. Azaz pontosabban harapás által átadni egyik emberről a másikra. Ezzel a szállal a sorozat megugorja az egyik legokosabb zombis film, a 28 nappal később mércéjét, mely hasonlóan tudományos magyarázatot szolgáltat a pandémiára.
Pedro Pascal és Bella Ramsey
A film azonban egészen minimális mértékben fókuszál a zombik (a filmben fertőzöttek, vagy éppen klikkelők) vagy az emberek (FEDRA, illetve fosztogatók) elleni harcra és akcióra. Szerencsére sokkal nagyobb szerepet kap a szereplők egymással való kapcsolata, illetve a társadalmi ellentétek és megosztottság körkérdése az apokaliptikus világban. A húsz éve tartó, gomba elleni küzdelemben a FEDRA, azaz a Szövetségi Katasztrófavédelmi Ügynökség szervezete tartja össze az emberiséget.
A szervezet vezetői azonban nem riadnak vissza a diktatórikus, radikálisan brutális eszközöktől sem a rendszolgáltatás érdekében. Az okos forgatókönyv morális kérdéskörei az egyéni áldozat és szabadság és a nagyobb, globális, a tömegeknek (és az emberi fajnak) biztonságot adó szervezet kapcsolatával foglalkozik. Erre különösen erős példa a sorozat záró epizódja, illetve az ötödik rész, ahol Kansas City-ben a FEDRA-val szembeni lázadó csoport átveszi a hatalmat és ugyanolyan brutális eszközökkel irányít tovább, csak másokban keresve az ellenséget.
A személyes történet pedig a felvágott nyelvű, tizennégy éves Elliere (Bella Ramsey), és segítőjére, a mindig mogorva, nihillista középkorú Joelre (Pedro Pascal) fókuszál, pont annyira az egymással való kapcsolatukra, mint küldetésükre, melyek a történet előrehaladtával egyre inkább összeforrnak. Ellie immunis a gombafertőzésre, Joelnek pedig el kell vinni őt egy biztonságos helyre, egészen Bostontól Wyomingig (ez cirka 3500 kilométer), ahol bizalmasaira bízhatja a lányt (aki az emberiség talán utolsó reménye), a testvére által is támogatott Tűzbogarak lázadó csoportjára.
Így lesz a zombis filmből, egy lassú folyású roadmovie is, ami izgalmas keveréknek bizonyul, remek kontrasztnak, mert a komótosan kibontott, utazós és egymást megismerős részeket (mely a játékidő nagy részét teszik ki, és melyek gyönyörű és érdekes tájakon játszódnak) egészen váratlanul tudják megtörni a vérpezsdítő akciójelenetek, melyek sosem öncélúak, mindig van tétjük és pont ezért roppant izgalmasak, sőt, sok esetben egészen ijesztőek.
A plasztikus karaktereket pedig kiváló színészek keltik életre, akiknek játéka gyakorlatilag a film egyik legfontosabb minőségbeli alappillére. Bella Ramsey és Pedro Pascal minden pillanatban hiteles, szívbemarkoló és őszinte. Bella Ramsey esetében pedig külön kiemelkedő teljesítmény, hogy amennyire képes megjeleníteni a drámai érzelmeket, pont annyira vicces is tud lenni, lévén ő szolgáltatja a sorozat humoros oldalát is.
De a színészi játékkal kapcsolatban nincs ez másképp a mellékszereplőkkel sem, akik olykor egy-egy részben átveszik a stafétabotot főszereplőinktől és az előtérbe kerülnek. Erre a harmadik spin-off epizód a legjobb példa, ahol megismerjük Bill és Frank, a két középkorú férfi majdnem húsz évig tartó szerelmi történetét, mely pont olyan megrendítő, mint a sorozat központi szála, és ami ugyanúgy a színészi játékra, az elszigeteltség megélésére és az emberi kapcsolatok szövevényes, mégis csodálatos harmóniájára teszi a hangsúlyt.
Persze a végletekig sérült és traumatizált főszereplőink története (Joel a tizenéves lányát veszítette el a pandémia elején, Ellienek pedig sosem volt senkije, a FEDRA nevelte katonának) nem rejt meglepetést abban, hogy a két megtört ember a végén érzelmileg közel kerül egymáshoz, itt inkább a „hogyan fog ez mégis végbemenni?” a kérdés, ahogyan a Colombo sorozatban is tudjuk ki a gyilkos, mégis izgalmas játék, hogyan jön rá a nyomozó.
Ebben a sorozatban tényleg minden a helyén van, még az intro is annyira minőségi lett, hogy gyakorlatilag lehetetlen nem végignézni minden egyes résznél, hogyan terjed a gomba különböző típusa keresztül kasul a világon, amit rendkívül hangulatos, lassú tempójú (akárcsak maga a történetvezetés) western-mexikói gitárzene tesz még varázslatosabbá.
Nem mondom, hogy ezt a sorozatot mindenkinek látnia kell, mert aki nem szereti a műfajt, annak jó eséllyel ez sem fog tetszeni, de aki kicsit is szereti a posztapokaliptikus, zombis történeteket, annak bátran ajánlom, mert ezen belül valami újat és érdekeset mutat fel.
The Last of Us a Magyar filmadatbázison
